Napokig lehet tekeregni Sopronban, de garantált, hogy még a legbuzgóbb városjárók, rutinos turisták is kipurcannak, mielőtt a látnivalók végére érnek. Akkor mégis merre érdemes célirányosan császkálni a városban? Útikalaúz jellegű ötletek csokorba szedve, fáradhatatlan városjáróknak, esetleg a Lővérekből a városba leereszkedő holtfáradt fesztiválozóknak, abszolút a teljesség igénye nélkül.
Friss tartalmak - Minden Sopronról - kattints ide
Kezdjük a túrát mindjárt a város fölötti magaslatról:
Lővérek? Lőverek? vagy Löverek? 
Meglepő, de egykor a soproniak hosszú és parázs vitát folytattak arról, hogy melyik írásmódot használják és pontosan mi is a szó eredete. A lényeg, hogy a Lővér (maradjunk a hosszú "ő"-nél "é"-vel) Sopron fenyveserdős, kiskertes, korábbi üdülő-nyaraló városrésze, ahol jó sok évszázaddal ezelőtt IV. Béla királyi íjászai vigyázták a vidéket. (Valószínűleg.)
A régi soproniak egyébként egyszerre három dolgot is értettek a szó alatt: Lővérnek nevezték magát a városrészt, így hívták a gyümölcsöskertjüket, ráadásul a telken álló, verandás házacskát is Lővérnek mondták.
A Lővér a múlt században még körülbelül fele úton volt a falusi gyümölcsöskertek és a finom úri kertek között, ezért szerencsére fennmaradt néhány jellegzetes, nagyon szép épület. A házak erősen hajaznak a gazdag bécsi nagypolgárok által a Semmeringen épített üdülőkre. Nem véletlen, a mintát pont ezek adták.
Tehát ez a Lővér, s miután az évtizedek alatt csak nőttön nőtt Sopron lakóinak száma, ma már nem csak szállodák, lakóházak is vannak a Lővérekben.
A képen a Villa sor egyik lőverháza és a Nepomuki Szent János-kápolna, amelyet a belvárosból, a Tűztorony közeléből "hoztak" fel és építették itt újra fel. A Villa sor és a Várisi út sarkán találjuk, ahonnan szép a panoráma a város irányába.
Ez itt a friss, Alpok-aljai klimatikus gyógylevegő
Kilátók
Egy jó séta a Lővérekből a parkerdőbe csodát tehet az emberrel, érdemes felbaktatni az erdei sétaúton a Károly-magaslatra. A Károly-kilátó tetőteraszáról szintén pazar a panoráma, innen nem csak a lábunk alatt elterülő Sopront, hanem a Fertő-tavat és a környező hegyeket is szemügyre lehet venni. Ha szerencsénk van az időjárással, akkor a viszonylag közeli osztrák magaslatok, a Schneeberg és a Rax havas csúcsai is látszanak innen. A parkerdőben melegben, hidegben jó a klíma, és a kilátózás nem csak a fejek alapos kiszellőztetésére jó.
Hogy mi minden rejlik még a soproni erdő mélyén, arról ebben a posztban lehet olvasni. 
Fotó: Károly-kilátó
Ha a város irányába, útközben keresnénk egy hasonló magaslati pontot, akkor sincs gond, érdemes elsétálni a Sörházdombi kilátóhoz. A Sörházdomb amúgy is választóvonal, itt ér véget a Felső-, és innen kezdődik az Alsó-Lővérek és kicsit lejjebb a város.
Erről a szép, nyolc szintes, csupa fa kilátóról itt lehet olvasni.
Történeti városi parkok
1. Erzsébet-kert – sör és mammutfenyő
Ha a Sörházdombi kilátóból vagy a Lővér-körútról leereszkedik az ember a város felé, belefut az Erzsébet kertbe, ami az ország legrégebbi közparkjainak egyike. Neuhofnak hívták régen, a 18. század elején még a városfalakon kívülre esett.
A soproniaknak megtetszett a terület, megvásárolták és csináltak belőle egy városligetet, sörfőzdével, sörházzal, sörkerttel, mutatványos bódékkal. Nyaranta nagy mulatságokat csaptak, még Petőfi is vigadott itt a cimboráival, mivel 1841-ben éppen Sopronban katonáskodott.
A kaliforniai óriás hegyimamutfenyő miatt muszáj bekukkantani a kertbe, ez az elsőként Magyarországra telepített mamutfenyő-egyedek egyike, ráadásul az országban a legmagasabb. Anno tíz évig nevelgették és csak ezután, 1880-85 között ültették ki ide.
2. Deák tér
Kicsit lejjebb, közeledve a belváros felé húzódik a Deák tér, ami olyan terjedelmes, hogy semmiképpen nem lehet kikerülni. Mivel Közép-Európa egyik leghosszabb, ha nem a leghosszabb teréről van szó, a romkocsmától az étteremig, mindent találni itt. 
Feltétlenül megérdemel egy pillantást a több mint 100 éves időjárásjelző házikó, és ha éppen úgy alakul, mindjárt hűsölni is lehet valamelyik szökőkút közelében. Ebből több is van a téren.
3. Petőfi tér
Szökőkút van a színház előtti téren is, s ha már az Erzsébert kert kapcsán szóba jött a költő: a teret Petőfi térnek hívják. Valamikor itt egy Lóúsztató nevű tó állt, éppen akkoriban (1840 táján) fejezték be a lecsapolását, mikor Petőfi Sopronba jött katonáskodni.
A kultúráról szól ezen a környéken minden, az ország legrégibb színházától kezdve, Liszt Ferencig. Liszt többször is adott koncertet a városban, mindössze 9 éves volt, amikor az elsőt. Több legenda is kíséri a hangversenyeit, az egyik éppen Petőfivel kapcsolatos, aki állítólag kiszökött a kaszárnyából és egy kölcsön civil ruhába bújva hallgatta a koncertet. 
A hölgyek Liszt iránti hisztérikus rajongását ismerve nem meglepő a másik sztori, ami egy soproni házi koncert kapcsán született: Liszt játékát követően a kisasszonyok, hogy megszerezzenek egy darabka emléket a virtuóztól, apró cafatokra tépték a művész zongorán hagyott kesztyűjét.
Egyébként Liszt Ferenc nem messze Soprontól, Doborjánban (ma Burgenland, Raiding) született. Erről itt lehet olvasni.
Ez az emléktábla a Petőfi tér melletti régi Kaszinó épületén látható, vessünk egy pillantást rá, ha innen, tehát a színház irányból közelítjük a belvárost. 
4. Széchenyi tér
A Széchenyi tér helyén valamikor szintén egy terjedelmes városi tó, a Két-Pék nevezetű tó hullámzott, de a tavacskát az elődök bölcsen betemették. Jelenleg leginkább parkolni lehet a helyén. A tér egyik legszebb épülete a remek szecessziós postapalota a huszadik század elején épült, nagyjából egy időben a budapesti Széchenyi fürdővel. (Érdemes körülnézni az épületben, ha dolgunk lenne a "főpostán".)
De van itt más fontos ház is: a konferencia és kulturális központ, amely szintén Liszt nevét és emlékét őrzi, plusz találunk itt egy turisztikai információs irodát, ha szükségünk lenne bármire. 
Belváros
Csupa templom, kapualj, múzeum
Annak, hogy ma ilyennek látni a soproni történelmi belvárost, egyebek mellett, az az oka, hogy 1676-ban két óvatlan gyermek gesztenyesütés közben felgyújtotta a házukat, ami a mai Széchenyi tér környékén állt. A szélben tovaterjedő lángok (Sopronban mindig fúj a szél) pedig szinte porig leégették a belvárost. Ez volt Sopron történetében talán a legnagyobb tűzvész, a tűzben még a templomi harangok is megolvadtak. A pusztítás után nagy újjáépítés következett, ezután lett barokkos arculatú a történelmi belváros.
A képen a Templom utca és az Evangélikus templom. 
Ellenkező irányból.
Érdemes a belváros összes, hosszan elnyúló, szűk, szépen ívelt utcácskájában csak úgy bóklászni és bekukkantani a kapualjakba. Különösen érdekes az Új utca, amely a nevével ellentétben éppen a város egyik legrégebbi utcája. Valamikor Zsidó utca volt a neve, az Ó- és Új zsinagógára pedig úgy kell tekinteni, mint Közép-Európában egyedülálló gótikus zsinagógára.
A képen az Új utca. 
Fő tér
Akármelyik utcában is tekergünk a belvárosban, előbb utóbb biztosan a Fő téren kötünk ki. A tér egy valóságos múzeum, ahol aztán tényleg minden épület, kivétel nélkül műemlék. Fő térnek hívják, de korábban számos neve volt, Főpiac, Ferenc József vagy Beloiannisz, mikor mit diktált a kor. Legelőször azonban Placz-nak nevezték. Elég hosszasan sorolható, mi minden látnivaló van itt, maradjunk most annyiban, hogy minden erkélyes, árkádos, kőkeretes ablakú háznak meg van a maga több száz évre nyúló története. A tér elrendezése ugyanis a 13. századtól kezdve változatlan. Kis túlzással majdnem mindegyikben van egy múzeum.
A képen: a Kolostor utcából a Fő tér felé.
Ha többre nem jut idő, két belvárosi templomba feltétlenül be kell lépni. Az egyik a Szent György utcában a Dómtemplom, ahol az ország legrégebbi templomi orgonáját őrzik. Ebben a posztban lehet olvasni róla.
Koronázási templom
A másik a koronázási templom, a Fő téren. Több néven ismert, Kecske, Bencés, Ferences, Nagyboldogasszony – mindet használják is. A szájhagyomány szerint egy kecske által kikapart kincsből épült fel, de a kecske, amit a bejárat fölötti domborművön a címerben látni, a templomot építtető család címerállata. Inkább azt érdemes megjegyezni, hogy országgyűléseket és koronázást is tartottak itt a 17. században. Igaz, a megkoronázott uralkodók nagy dolgokat nem vittek véghez, s mivel túl sok nyomot nem hagytak a történelmünkben, széles körben nem túl ismert, hogy Sopron koronázóváros. Pedig háromszorosan is.
Szentháromság-szobor - az első csavart oszlopos
A Fő tér közepén áll a fogadalmi szoborcsoport, melyet a népnyelv csak pestis oszlopnak hív. Valóban van köze a járványhoz, egy soproni polgár ennek felállításával áldozott azért, hogy felesége életben maradjon. Ez a cél nem sikerült, az asszonyt elvitte a pestis, azonban a szép barokk szentháromság-szobor 1701 óta dísze a térnek. Azért is különleges, mert Közép-Európában ez volt az első kültérre állított csavart oszlopos szobor. 
Várostorony
A téren áll a város dísze, Sopron ikonikus jelképe, a hagymakupolás Tűztorony, a tetején a kétfejű sassal, ami éppen az egyik koronázás alkalmával, 1622-ben került fel a várostorony tetejére. Alatta a Hűségkapu, amit a Trianont követő, az 1921-es népszavazás emlékére emeltek.
Kicsit többet itt lehet olvasni róla. 
Az 58 méter magas Tűztorony lakói inkább zenészek, mintsem katonák voltak, igaz olyan nagyon heves középkori ostromokat nem élt át a város. (Nem így a II. világháború alatt.) Ennek ellenére persze nemigen lehetett megúszni az ilyesmit. Hogy csak egy példát említsünk, 1706-ban Vak Bottyán egy dombról (ma ez a Kuruc domb) úgy beágyúzott a városfalakon belülre, hogy telibe találta ennek a háznak az elődjét. Mikor újjáépítették, (a neobarokk egyik első példája) beépítették az ágyúgolyót is a falba, hogy ne vesszen kárba a történelmi műtárgy.
Ezt megnézhetjük a Schreiner-ház Kolostor utca felőli oldaláról, magasan a homlokzaton. 
És ezután jönne még néhány ez meg az, amit érdemes megnézni, kipróbálni a Várkerületen, vagy máshol Sopronban. Sort kerítünk rá, majd, ha legközelebb flangálunk a városban.
