Hogy mennyi ezüst és arany ékszer, textil-remek, rajz-és kép, fegyver és műtárgy, egyszóval kincs halmozódott fel az évszázadok során az Esterházyak birtokain, nehéz lenne felsorolni. Nem véletlen, hogy a fraknói Esterházy vár kincstárát Kunst- und Wunderkammer jelzővel illetik. A definíció uralkodók és főurak különösen nagy, gyakran felbecsülhetetlen értékű gyűjteményét jellemzi, a leghíresebb talán Habsburg II. Rudolf híres csodakamrája volt. Magyarországon több hasonló kincstár is létezett főúri családok birtokában, ám amikor hatalmuk megrendült, kincseik szétszóródtak. Erre a szomorú sorsa jutott a Báthoryak, a Thurzók, a Forgách- és a Nádasdy-család gyűjteménye is. 

Az Esterházyak kincstára azonban az évszázadok során szinte érintetlenül megmaradt.   

A fraknói csodakamrával kezdődött 

Az Esterházy kincstár első leltárát 1645-ben, Esterházy Miklós nádor halála után készítették. Az első kincstár a fraknói várban (ma Burgenland Burg Forchtenstein) még mindössze 13 ládát jelentett, ezekben tárolták a nádor által gyűjtött különlegességeket. Talán szerencse, hogy a fraknói majorátust Miklós nádor, később szenvedélyes műgyűjtő és művészetpártoló fia, Pál (a későbbi herceg) örökölte. Ő már nem csak családi relikviákat, hanem képző-és iparművészeti, könyvtár-történeti tárgyakat és ritkaságokat is gyűjtött. A fraknói vár kincstára valójában az ő idejében alakult ki és gyarapodott leginkább.

Míg a nádor azon volt, hogy jól védhető erőddé tegye Fraknót, Esterházy Pál már a reprezentációt tartotta szem előtt. Pál idejében kerültek át a ládákból az értékek szekrényekbe és fiókokba, alakult ki a művészeti és csodakamra, amit speciális zárszerkezetek védtek. Fraknó az idők folyamán maradt is a 16-19 századból származó kincsek, fegyver és hadianyag szinte egyedülállóan érintetlen gyűjtőhelye. Ma is minden ott van, ahová azt eredetileg tették.

 Egyetlen tárgyat sem adhattak el

Miután Esterházy Pál okos megfontolásból a kincstárat 1695-ben hitbizományi tulajdonná tette, a kincsek együtt tartását az utódokra is kiterjedően törvény biztosította. A fraknói kincsek a család elidegeníthetetlen tulajdonát képezték, olyannyira, hogy az ősgaléria darabjait a teljes vagyoni csőd esetén sem lehetett eladni. Ezért hálás lehet az utókor, miután nem kizárt, hogy az idők folyamán szükség lett volna az értékesítésére: egy jóval későbbi Esterházy olyan példátlanul nagystílű és pazarló életet élt, hogy az óriási Esterházy-uradalom közel megroggyant a mérhetetlen költekezésben. Ekkoriban vették zárgondnokság alá a hitbizományt.

A kincstárban felhalmozott tárgyakat gondosan leltárba vették, ami eredendően az öröklés szempontjából volt fontos. 

A leltározás komoly és felelősségteljes feladat volt, bár az akkori törvény pusztán azt írta elő, hogy a közreműködő személyek „megbízhatók és közhitelűek” legyenek. Így aztán előfordult, hogy a lajstromot készítőknek nem volt fogalmuk a kincsek értékéről, de az is megeshetett, hogy családi emlékekre és bemondásra írtak le olyan tárgyakat, melyeknek egyébként máig nehezen kutatható az előtörténete. Ilyennek mondták egyes szakemberek az 1725 évi leltárban felvett Mátyás-kori vagy Mátyás-királynak tulajdonított tárgyakat. 

A kincsgyűjtemény legnagyobb gyarapodása a 17. század második felére tehető. Ebben az időben szerzik meg az Esterházyak a Wesselényi összeesküvésben kivégzett Nádasdy Ferenc országbíró közel a fél Dunántúlt kitevő birtokait, ezekkel együtt az értékes és gazdag ingóságokat és műkincsek egy részét. A műgyűjtésben egyébként az egyik mintakép maga Nádasdy és a sárvári vár kincsgyűjteménye volt.

Kép: a fraknói csodakamra

Esterházy-gyűjteményből Országos Képtár

A későbbi híres Esterházy, Fényes Miklós (1714-1790) idejében a különböző birtokokon, kastélyokban elhelyezett kincstárak úgynevezett szakosítása is megkezdődött. 

Fényes Miklós a képtárat, könyveket, porcelánokat a fényűző és impozáns "magyar Verszáliában", Eszterházán (ma fertődi kastély) helyezte el. Ő azonban már kevésbé volt műgyűjtő, hozzá inkább már uralkodói, főúri ajándékok formájában érkeztek a kincsek, s ezáltal gazdagodott a kincstár. Mária Terézia eszterházai látogatása alkalmával például egy aranyozott ezüstből készült, drágakövekkel rakott órát vitt ajándékba.

Fényes Miklós halála után ezek az értékek Kismartonba és a család pottendorfi kastélyába kerültek, majd később a bécsi mariahilfestrasse-i Esterházy-palotába. Innen a gyűjtemény, több mint 600 értékes festmény  végül - vásárlás útján - 1871-ben a budapesti Szépművészeti Múzeum elődintézményéhez, az Országos Képtárhoz került, majd lett a Szépművészeti Múzeum törzsanyaga.

Fraknóról először hoznak el kincseket

Az Esterházy-családi kincsekre a 19. század közepén figyelt fel az ország, amikor a nemzeti múlt értékeit kezdték felmérni és kiállításokon bemutatni. Ekkor láthatta először a nagyközönség a fraknói kincstár egyes értékes, addig lakat alatt őrzött darabjait az 1876-os budapesti, az árvízkárosultak javára rendezett kiállításon, majd később a jóval gazdagabb kollekcióval bemutatkozó 1896-os milleneumi kiállításon.

Aztán beütött a huszadik század

Az első világháború elvesztése, a monarchia felbomlása és ezek várható következményei miatt határozott úgy 1918-ban Esterházy Miklós herceg (1869-1920), hogy a gyűjtemény egy részét Fraknóról Budapestre szállítsák. Ám - mint ismert - ezeket a kincseket a Tanácsköztársaság nemes egyszerűséggel lenyúlta és köztulajdonba vette. A bukás után azonban Budapesten maradtak a kincsek, letéti szerződés keretében kerültek az akkori Iparművészeti Múzeumba. Közben pedig Fraknó Ausztriához került.

Esterházy V. Pál (1901-1989) a következő hitbizományi birtokos 1923-ban írta alá a Fraknóról elhozott kincsekről szóló letéti szerződést az akkori Iparművészeti múzeummal, majd miután 1944-ben nyilvánvalóvá vált, hogy az ország háborús színtér lesz, kérte a szerződés felbontását és a kincseket átvitette a Tárnok utcai Esterházy palotába. Miután a palotát bombatalálat érte, 1948-ig az a hír járta, hogy minden odaveszett, de Esterházy bejelentése nyomán végül sikerült kimenteni az egyébként súlyosan károsodott és megrongálódott, szétmálló értékeket. Különösen szomorú történet húzódik meg a kincsek Esterházy-palotába szállítása körül, hiszen Esterházy Pál a Mindszenty-per negyedrendű vádlottja lett, a látszat pedig az volt, hogy a kincseket külföldre akarta csempészni. Esterházy Pál 1956-ig ült börtönben. 

A Tárnok utcai romok alól kimentett - ma több száz millió euró értékűre becsült - tárgyakat (az úgynevezett Esterházy-kincset) az elmúlt évtizedekben restaurálták. Ezek sorsa ma is érdekesen alakul, erről itt lehet olvasni.

Fraknó várában továbbra is őrzik az ott még Esterházy nádor és fia, Pál által a 17 században kialakított Kunst- und Wunderkammer kincseit, elsősorban a rendkívüli fegyvergyűjteményt, mely az egyik legnagyobb, eredeti helyszínen megőrzött gyűjtemény Európában.

Források:   

Katona Imre: A Fraknói kincstár 1725-ös leltára

Szilágyi András: Az Esterházy kincstár

Hősök, kincsek, hadizsákmányok - Esterházy Magánalapítvány kiadványa

Sümegi György: Az Esterházy-kincsek és a Belügyminisztérium Államvédelmi Hatósága, 1949 

Fotók: wikimédia

rajzok: képkivágások Az Esterházy család és a magyarországi művelődés című kiadványból (MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont)