2017. április 14. írta: Kaiser Smarni

Újra szól a bécsi Stephansdom legrégebbi harangja, a Chorglöckl

Talán maguk a bécsiek sem reménykedtek már abban, hogy a Stephansdom legkisebb és legöregebb harangjának, a Chorglöcklnek elveszett harangnyelve egyszer csak előkerül. Nemrégiben a székesegyház északi tornyának harangfülkéjében azonban váratlanul mégis rátaláltak. A nyolcszáz éves Chorglöcklt, 2017-ben, a böjti időszak kezdetén helyezték vissza eredeti helyére, így hetvenöt év némaság után a harang újra megszólalhatott.

A Bécs egyik jelképének számító gótikus Szent István Székesegyház legöregebb harangja, a Chorglöckl egészen 1942 márciusáig szolgált a székesegyház északi oldalán épített toronyban, míg nem a náci hadiipar rátette a kezét. Beszolgáltatták ugyan, ám miután a harangokat koruk szerinti sorrendben használták fel fegyvergyártásra, s a Chorglöckl mégiscsak egy 13. századi öreg darabnak számított, szerencsére nem került sor a beolvasztására. Így 1946-ban visszakerült a dómba.

A székesegyházban tizenhárom harang lóg, közülük a legismertebb a Pummerin, Európa második legnagyobb szabadon lengő templomi harangja. A legrégebbi és a legkisebb a Chorglöckl, melyet az 1276-ban történt nagy bécsi tűzvész után készített Konrad von München harangöntőmester. A 13. századi harang 62 centiméter átmérőjű, 212 kilós, úgy tartják, hogy korához képest különösen tiszta a hangja és gyönyörű a visszhangja.

1946-ban, a háborúban megsérült Stephansdom helyreállítása, az újjáépítés foglalta le a bécsieket, s bár a Chorglöcklt visszavitték ugyan a székesegyházba, de ott állítólag csak letették a Pummerin lábához. Ki tudja, mi történhetett, de időközben a harang nyelvének nyoma veszett. Végül 75 év után, egy falrésben találtak rá az északi torony harangfülkéjében. A Chorglöckl így kerülhetett vissza az eredeti helyére.

A bécsiek és a Szent István székesegyházat látogató évi több mint 3 millió turista örömére a Chorglöck 2017-ben, a húsvétvasárnapi szentmise alkalmával szólalt meg 75 év némaság után újra.