Több mint száz éve csúszunk mi magyarok is a maihoz hasonló síléceken, ekkoriban kezdtünk megismerkedni a norvég csúszkával vagy lábszánkóval és a mai értelemben vett síelés örömeivel. De kinek is köszönhetjük e téli kedvtelésünk és sportunk hazai meghonosítását? Annak az embernek, aki a sízés tudnivalóit valószínűleg a világon elsőként írta le egy ismeretterjesztő könyvben.
Hóban történő helyváltoztatásra alkalmas eszközök több ezer éve léteznek persze, számos maradt fenn Skandináviából és Grönlandról. Idehaza a mai fogalmaink szerinti sízés, a maihoz hasonlatos lécekkel, azonban a 19. század végén és a 20 század elején terjedt el igazán. Persze nem magától, kellett hozzá néhány dolog. Elsősorban egy ember, aki csúszott már havas tájakon a keskeny lécekkel, aztán haza is hozta ezeket, majd a világon elsőként megtalálta a módját, hogyan is mutassa meg az embereknek a "téli turistika" élvezetéhez segítő tudnivalókat.
A sízés hazai meghonosítója a kőszegi születésű Chernelházi Chernel István volt, aki felsőbb gimnáziumi tanulmányait Sopronban, a Bencés Főgimnáziumban (Szent-György utca) végezte. 1896-ban kiadott, gazdagon illusztrált "A lábszánkózás kézikönyve" című munkája a világ első szakkönyve.
Norvégiában kezdődött
Az 1891. év nyarán Norvégia északi részén tartózkodtam, még pedig madártani kutatások czéljából. ...Ekkor ismerkedtem meg a ski-vel, hallottam először kiterjedt használatáról — mindez szemet szúrt. A gondolat, hogy majdan én is megpróbálkozom vele, közel feküdt, azonban csirájában akkor született meg, midőn … a Jeges-tengeren hajókázva utitársam volt a … lapp OleRavna, ki azon vakmerő hat emberből álló társaság közé tartozott, mely Nansen Fridtjof vezetése alatt először — még pedig lábszánkón — hatolt át Grönland örökös jégmezőin.
Könyvének bevezetőjében írta ezt Chernel, aki az Észak Párizsának mondott Tromsö városában vásárolt is magának egy Telemark márkájú sílécet. Miután akkoriban még sem sízőt, sem léceket nem nagyon láttak itthon, hazatérve otthonába, egy kőszegi esztergályost kért meg további sítalpak készítésére.
A sízés technikájának csiszolása később is foglalkoztatta, évekig levelezett a híres Nansennel, akinek aztán a lábszánkóról írt könyvét el is küldte.
Fridtjof Nansen norvég sarkkutató, oceanográfus, Nobel békedíjas diplomata, aki öt társával együtt elsőként szelte át síléccel Grönlandot (1888-89) expedíciója során.
De ki is volt Chernelházi Chernel István?
Chernel István (1865-1922) ornitológus volt. Hermann Ottó halála után a Magyar Ornitológiai Központ élére került, ami a korban legnagyobb élő magyar ornitológusnak járó tisztségnek számított. Madártani megfigyelései, madárvédelmi munkássága, nyitott szellemisége a kor kiemelkedő tudósai közé emelik. A feljegyzések szerint, 1922-ben egy hideg vasúti kocsiban megfázott, ennek szövődményeként kapott spanyolnáthát, 58 éves korában halt meg.
A turistikának egy egészen új neme: a téli turistika született meg
Chernel 1893-ban tanult meg síelni - ebben az évben itthon sok hó volt, eztán szinte halála napjáig űzte ezt a sportot. Alapos, precíz ember lévén, részletes naplót vezetett, mindig pontosan rögzítette, hogy Kőszeg környékén mikor, kivel és merre síelt, mekkora távolságot tett meg. Feljegyzései szerint Kőszeg szinte minden hegyes-dombos vidékét bejárta. Ezekből úgy tűnik, gyakoriak voltak a fagyos telek és volt sízésre alkalmas hó. Chernel sokszor vadászni is lábszánkóval járt.
Első tanítványai a családtagjai voltak, gyermekei és a felesége. A legfelső kép őket mutatja, a családról síelés közben készült a fotó Kőszeg környékén.
A források szerint felesége, Chernelné Rotth Dóra volt az első magyar hölgy, aki sílécet kötött, és 20 éven át gyakorolta is e kedvtelését.
Chernel még azt is feljegyezte, hogy a kőszegi Király-völgyben volt egy jó kis domb, azaz ugrósánc, ahol fia, Miklós 5 métert ugrott. (1915)
Chernel alapos tankönyve nem csak kiadásának idejében volt érdekes olvasmány, ma is az. A lesiklás mellett a sífutás, az ugrás és a hegymenet elemeit is elmagyarázza, rajzokkal gazdagítva. Miközben ezekben az években rohamosan terjed a síelés, az osztrák-magyar hadseregben már hivatalosan több ezrednél is meghonosították a lábszánkót, idehaza ennek ismerete nem elég széleskörű, mert mesterek, tanítók hiányoznak - írja.
Ilyen gondosan készített rajzok, illusztrációk találhatók a leírások mellett. 
Chernel könyvében nem csak a lábszánkózást tanítja és az ehhez szükséges eszközöket mutatja be, hanem részletesen leírja a havon történő közlekedés történetét, nyelvtani emlékeket mutat be és még azt is megmondja, hogy vásárolható lábszánkózásra való eszköz.
Ami pedig a "téli turistikán" és Chernel munkásságán túlmutató dolgokat és a sísport ügyeit illeti: 1913-ban hazánkban Országos Sí Szövetség alakul, ezzel Magyarország elsőként követte az északi államokat és az alpesi országokat. Egy évvel később pedig a nemzetközi síszövetség tagja lettünk.
Fotók: képkivágások Chernel könyvéből, az Őrségi Nemzeti Park kőszegi Bechtold István látogatóközpontjának Chernel emlékszobájában található tablók. Innen szemezgettem: Magyar Olimpiai Sportmúzeum weboldala, valamint Faragó Sándor: Lélekkel teljesített hivatás című könyve/ajánlott irodalom azoknak, akik Chernel munkássága, élete érdekel. Köszönet a források megszerzésében nyújtott segítségért dr. Hadarics Tibornak és dr. Németh Csabának.
Ha tetszett az írás, bátran osztható, az Élmény Nektek pedig itt kedvelhető: Facebook
