Lackner Kristóf 17. századi polgármester nagyon tudott valamit a politikáról. Karrierje ritka, mint a fehér holló. Egymást követően többször választották polgármesterré, 30 éven át töltött be magas tisztségeket egy igencsak vérzivataros időszakban. Tudott harcolni: fennmaradt róla, hogy maga kaszabolta le az ellenségét, majd tűzte a fejet lándzsájára. Tudott tárgyalni: okos szóval, borral, ajándékkal békítette és védte meg a pusztító hadaktól városát, Sopront. Közben maga mellé állítva a helyi elitet, épített és alkotott.
A politikai „énmárka”, a personal branding építés zseniális úttörője volt, aki saját magáról írt életrajzot. 
Fennmaradt egy életrajz Lacknerről, melyet Bél Mátyás tudós és polihisztor kéziratainak hagyatékában találtak meg. Később derült fény arra, hogy az életrajzot maga a polgármester írta életének állomásairól.
A szövegben Lackner a sorokat mint kívülálló, egyes szám harmadik személyben vetette papírra, így a tulajdonképpeni önéletrajz, valójában Lacknerről szóló életrajzi szövegnek tűnt és hagyományozódott az utókorra. Később, alapos filológiai vizsgálatnak alávetve az irományt jöttek elő a bizonyítékok, például, hogy egy-egy izgalmas résznél a fogalmazó hirtelen egyes szám első személyre vált át. Meglehet, Lacknert helyenként elragadta a hév és megfeledkezett magáról.
Tény, hogy a sikeres polgármester népszerűségének egyik oka, sok más mellett persze, irodalmi munkássága volt.
Lackner bajor családból származott, életét ötvösként és tanítóként kezdte, később jogtudományt tanult Páduában. Vélhetően ő volt az első, akit a római katolikus egyetemen protestánsként, vallási eskü elengedésével avattak doktorrá. Latinul írt, német volt az anyanyelve, de magyarul is tudott. Kiváló diplomáciai képességgel áldotta meg a sors, pazarul hárította a várost ért zsarolásokat, de a nagypolitika színpadán is eredményesen lobbizott a Sopron számára oly fontos vallásszabadság és a borkereskedelem dolgában, számos kiváltságot szerezve meg. Talán egyetlen dolog nem sikerült neki, a boldog házasság.
Lackner a maga polgármesteri portréját meglehetős pátosszal rajzolta meg, önmaga érdemeit pedig igyekezett "megfelelő" színben feltüntetni. Az életrajz 1618-ig íródik, ekkor már nem választják újra. A következetesen császárpárti Lackner ezt követően talán már nem akarta saját tevékenységét lejegyezni, Sopron ugyanis 1619-ben fordított a zászlón, hűtlen lett a császárhoz és behódolt Bethlen Gábornak.
Lackner Kristóf lakóháza a soproni Fő téren. Teljes vagyona mellett, az épületet is a városnak adományozta, mondván, legyen ez a mindenkori városkapitányok otthona. Ezért a házat Generális vagy Tábornok háznak nevezik.
Lackner evangélikus humanista polihisztor, jogtudós, ötvös és író volt, s ezen tudományok birtokában a korban talán egyedülállóan tudatosan használta azt a tudást és eszköztárat, melyeket ma politikai marketingnek, vagy éppen városmarketingnek hívnánk.
Lackner nem csak írt. Ebben a háborúkkal, harcokkal teli korban nem sok polgármester dicsekedhetett azzal, hogy saját maga képes volt megrajzolni vagy ábrázolni bármit is, legfőképp a városát. Ezt a rézmetszetet 1610-ben készítette Sopronról, a város akkor valósághű látképét mutatja.
Ötvös lévén természetesen saját címert és önarcképet is készített, ez 1611-ből való. A megjelenésében vonzó férfit egyébként "szép doktornak" is hívták. 
Forrás: Soproni Szemle, képkivágás
A Lacknerről készült olajfestmény a Soproni Evangélikus Gyűjtemények Színház utcai múzeumában került kiállításra. A kép különlegessége, hogy ez az első ismert soproni, úgynevezett ravatalkép. 
Az ebből az időből fennmaradó, városi polgár által írt önéletrajz mindenképpen unikumnak számít. A biográfia műfaja a 17. században kezd terjedni a városi polgárság körében. Az egyes szám harmadik személyben írt stílus Németországból jött át, ezt a módszert használták önmaguk, életük és élményeik bemutatására íróik.
Ha tetszett az írás, kedvelni, megosztani itt lehet. Köszönöm.
Forrás: A Soproni Szemléknek köszönhetően Németh Sámuel, Rózsa György, Domonkos Ottó, Dominkovics Péter munkái.
