1811-ben egy üstökös haladt át Európa egén. A Sopron vármegyei falucska környékén táborozó cigányok, látván a kométát az égen, megjósolták egy várandós fiatalasszonynak, hogy egy nagy és híres embert fog majd a világra hozni. Amikor a Nagy Üstökös a legfényesebben tündökölt az égbolton, a Doborján nevű kis faluban megszületett Esterházy Miklós herceg juhász számadójának és feleségének egyetlen gyermeke, Liszt Ferenc.

A történetben szereplő üstökös nem legenda, valóban létezett. 1811. márciusában fedezte fel egy Honoré Flaugergues nevű francia amatőr csillagász. Napóleon is kedvtelve hivatkozott rá a Grand Armée 1812-es indításakor, mert úgy vélte, hogy a győzelmet már előre megjósolta az egy évvel korábban feltűnt égi jelenség. Mindenesetre ez az év legendásan kiváló bortermést hozott a tokaji borok történetében, amit szintén párhuzamba állítanak az üstökös feltűnésével: a palackozott bor a comet vintages, azaz a szép üstökösbor nevet kapta.

Liszt Ferencben tényleg mindenki megtalálhatja azt, amiért rajonghat, s ügyesen használja ezt a modern marketing is: Liszt a csodagyerek, a szupersztár virtuóz, a nők bálványa, a szabadgondolkodó, vagy az európai a koncerttermek boszorkánymestere.    

A koncertház mindössze néhány méterre áll Liszt szülőházától, egy parkban. Úgy lett kitalálva, hogy fehér falaival, zárt "dobozságával" , óriási üvegfelületével, amely kifejezetten a szülőházra nyit panorámát, no és persze egyszerűségével ne nyomja agyon a kultúrtörténeti értékké vált árkádos kis épületet. 

Fotó: zukunftsorte.at

A tervezők úgy álmodták ezt ide, hogy leginkább hasonlítson a korabeli koncerttermekre, hiszen Liszt sok tekintetben - mondhatni -  forradalmi változásokat vitt az akkori koncertek stílusába, egyáltalán a korabeli koncertvilágba. 

Az épület terveit - nemzetközi versenypályáztatás után, több, mint 100 építésziroda közül - egy holland tervezőcsoport építészei készítették. Az építészeti terv alapjául hiteles, 19. századi forrásokat kutattak fel. Ezek segítségével tudták rekonstruálni azokat, vagy az azokhoz hasonló koncerttermeket, melyekben maga a "virtuóz fenegyerek" játszott.

Bizonyára volt mit alapul venni, hiszen Liszt a maga korában tulajdonképpen egy utazó koncertzenész volt, 1839 és 1847 között legalább 600 alkalommal, 230 városban lépett fel, Moszkvától és Konstantinápolytól Koppenhágán át Európa másik széléig. 

           A koncert én vagyok!

Az épület, bármilyen puritán is, de azért finoman érzékelteti, hogy világraszóló zeneterem. Igen, tényleg inkább zeneterem, mint egy monumentális concert-hall. Aki nem az itt évente rendezett fesztivál koncertjére jön, hanem csak a szülőházat és a kiállításokat szeretné megnézni, talán lesz olyan szerencséje, hogy bekukkanthat a csupa fa terembe. Nagyon vigyáznak rá, különösen a pódium közepén álló zongorára. Színpad helyett egy mindössze alig egy méter magas pódiumot találni itt, ami kamarazenei előadásokra alkalmas, s valóban, be sem férnének ide nagyobb méretű hangszerek.

Az oldalfalakat és a mennyezetet is fenyőfa kazetták borítják, minden az akusztikus hatást szolgálja. Úgy mondják, az akusztikus tervező (egy müncheni illetőségű guru) még az ülések kárpitját is alaposan vizsgálta, megfelel-e a követelményeknek. Így aztán a székek hajszálra pontosan egyformák. A terem hatszáz vendég befogadására alkalmas, körülbelül pont akkora, amekkora közönség előtt Liszt a maga korában is játszott. Mindez annak érdekében, hogy legyen minden tökéletesen in situ.

Liszt nem véletlenül mondta magáról, hogy "a koncert én vagyok", hiszen egymaga, egy szál zongorával is képes volt fergeteges koncerteket adni lelkes és sokszor őrjöngő közönsége előtt. A kor szupersztárjának fellépésein a hölgyek gyakorta annyira magukon kívül voltak az elragadtatottságtól, volt, ki el is ájult. 

Híres és gazdag akarok lenni - lehetőleg egyszerre

Liszt példátlan népszerűsége mellett, (hiszen híres és gazdag akart lenni) a korabeli koncertvilágban is maradandó újat hozott. Ő volt az első, aki a közönséghez képest ferdén állíttatta fel a zongorát, ami természetesen, ha lehetett, a kedvenc legendás bécsi Bösendorfer zongorakészítő műhely hangszere volt, és ő adott elő először teljes hangversenyt egymaga, szóló zongorán. Az épület emeletén berendezett kiállítás "kék szalonjában" (Liszt Lounge) láthatunk is egyet. Itt is központi helyen áll a Bösendorfer.

Liszt gyakorta koncertezett Bécsben és ilyenkor mindig rokonainál szállt meg, akik 1869-től berendeztek számára egy saját szobát. Innen jön a kék szalon elnevezés. 

Az emeleti kiállítás látszólag kicsike, de tartalmas: különböző relikviák, emléktárgyak láthatók, melyek az ünnepelt sztárt és üzletembert mutatják be. Ha jól összerakjuk magunknak azt amit hallunk és látunk, tetten érhetjük a Liszt által használt 19. századi marketing, márkaépítés és sztárkultusz teljes eszköztárát.

A kék szalonnal szemben nyugodtan lehuppanhatunk interaktív tárlatvezetést (audio guide) hallgatni. Az anyag részletes, igazán jól szerkesztett, s rövid kis zenés egységekre bontva ismertet meg bennünket mindennel, amit Lisztről tudnunk kell. Természetesen, ha úgy állítjuk be, mindent magyarul.

A parkban a koncertterem bejáratától szinte néhány lépésre áll - egyszerűen nem volt több hely - Liszt szülőháza, mely a 17. században épült, kőből, zsindely tetővel. Ezt 1805-ben, a majorsággal együtt vásárolta meg Esterházy Miklós herceg, s ez lett a tiszttartó Liszt Ádám és családja otthona. A házat az utolsó tulajdonos, dr. Esterházy Pál 1971-ben ajándékozta Doborján községnek. 

Ez pedig a kis park:

Innen a bejárat: a gyalogosok számára a település központja felől, amely tulajdonképpen egy 3 kilométeres, úgynevezett Liszt ösvény kezdőpontja. A falu utcáin különböző tárgyak vannak kiállítva, melyek Liszt életútját mutatják be.

A Soprontól mindössze 15 perc autóútnyi távolságra fekvő Doborjánt a bakancslistánkra már csak jövőre érdemes felvennünk, a Liszt centrum ugyanis minden évben novemberben kezdi téli álmát aludni, hogy aztán újult erővel futhasson neki a következő évi, új fesztiválszezonnak. 

Fotó: saját/ http://atelierkempethill.com/0036-franz-liszt-konzerthaus#16