A monarchia korában nem csak Európa nagyvárosaiban és lóversenyközpontjaiban, hanem itthon, vidéken is volt vagy másfél tucat neves lóversenypálya. Az egyik legjelentősebb éppen Sopronban. Kétéves kanca korában a magyar csodaló, Kincsem is futott ezen a gyepen, méghozzá több alkalommal is. Kincsemről sokat tudunk, az egykori sopronyi lóversenytér viszont lassan a feledés homályába vész, pedig az itteni galoppversenyeket a monarchia legmenőbb futtatói és az arisztokrácia illusztris tagjai látogatták. 

A soproni lóversenytér sajnos már nincs meg, (a helye persze igen) pedig nem csak a lovas események okán lehetne emlegetni, hanem azért is, mert 1910-ben ezen a vidéki helyszínen tartottak először repülőgép bemutatót az országban. De maradjunk most a gyepnél.  

Az első tavaszi (és később is igen komoly pénzdíjas) versenyeket 1874-ben futották, s az évek alatt megfordult itt szinte a teljes arisztokrácia, hölgytagokkal együtt: az Esterházy, Windischgratz, Széchenyi, Metternich, Apponyi, Szapáry, Erdődy, Teleky, Csáky családok, sőt az uralkodóház főhercegi tagjai, de még Liechtenstein uralkodója is. 

Népünnep volt

A soproni futamok népszerűségét mutatja, hogy egy időben Bécsből különvonatokat indítottak a versenynapokon, sőt, a helyi vasúti pályaháztól egy másik különvonat szállította a bécsi népeket a lóversenytérig, hogy kényelmesebb legyen számukra a kijutás. A helyi sajtó a soproni gyepet az egész ország sportvilágának gyülekezőhelyeként emlegette, s a nevezések számából következően ez nem is volt annyira túlzó megállapítás. 

Kincsem öt alkalommal futott a sopronyi gyepen, évente jött az őszi versenyekre. Először 1876-ban, majd utoljára 1879 szeptemberében. Kincsem pályafutása során ötvennégyszer versenyzett, ötvennégyszer nyert, ergo Sopronban is. Egy alkalomkor futnia sem kellett, ki sem álltak ellene, körbevezették a pályán.

A hazai lóversenyzés fő orgánuma, a Vadász- és Verseny-lap maga is hírt adott az eseményekről. Megtaláljuk benne a Kincsemről szóló soproni vonatkozású híreket is. Az alábbi részlet az 1876. október 25-én megjelent lapszámból való.

A sopronyi versenyek mindenik napja igen kemény küzdelmek, érdekes ujdonságok megjelenése és hellyel közzel nagy meglepetések közt folyt le. Az érdekességek legnagyobbja Kincsem megjelenése volt...

Pont, mint a Kincsem filmben

Bankettek, bálok voltak a versenynapokon a városban, s egy fáradtságos nap után a futtatók a Kaszinóban gyűltek össze, ahol a tudósítások szerint a Munczy-féle cigányzenekar szórakoztatott. A versenyekre és a nagyszámú látogatókra való tekintettel még a színházi évadot is az őszi versenynapon nyitották meg Sopronban.   

Jegyeket különböző áron a városban is lehetett venni, érdekes, hogy hol: a Kripel kávéháza melletti szivarboltban, vagy éppen Pöttyöndy Ágoston ügyvédi irodájában. Volt mikor annyira ment a lóverseny, hogy évente kétszer, tavaszi és őszi idényben is futottak lovak, s a lóversenytéri lelátót, a tribünt is bővítették. A sopronyi Furth-réten kialakított lóversenytér egyébként bérlemény volt, amit Szent Mihály napja után legelőként használtak. A tribünök svájci stílusban épültek, ponyvával árnyékolták őket. A futások délután 2 és 5 órakor kezdődtek.  

A legjelentősebb futam mindig a kétévesek Derbyje, a Soproni Polgárdíj volt, ahol a mezőny a legkiválóbb lovakból állt össze. Ezen az úgynevezett Derby-távon mértek elsőként hivatalosan futamidőt 1881-ben.

Számos oka volt annak, hogy 1880-as évek végére aztán lassan értelmetlenné vált a profi versenyek megrendezése, de ekkor még a lóversenytér megmenekült. 1891-től a pályát a Offiziers Rennverein, azaz a Katonatiszti Lóverseny-Egylet vette át, s a katonaság számára rendeztek futtatásokat, a soproni lóversenytér egy darabig az úrlovas sport központja is lett.   

Ma Sopronban egy színezett litográfia és egy utcanév, a Lófuttató utca őrzi az egykori lóversenytér emlékét, helyén pedig számos ipari vállalkozás telephelye van. Viszont Sopron közvetlen környékén számos neves és kiváló lovarda működik. Így ha lóversenyre menni nem is, de lovagolni sok helyütt lehet. 

Források: Innen szemezgettem: Bacher-Tuli Andrea: Lóversenyek Sopronban a 19. század végén, Géczy Nóra: Sopron faépítészete a polgárosodás korában, Fotó: Vadász-és Verseny-lap, melyekhez dr. Hadarits Tibor segítségével jutottam hozzá, az első és az utolsó kép pedig csupán illusztráció.