Létezik egy rege a kegyetlen, vérengző asszonyról, Rozáliáról, akinek lelke hazajáró szellemként éjjelente a fraknói vár fekete tornya körül kísért. A szellem szerencsére rég nincs már itt, "engesztelésül" a Rozália-hegység legmagasabb ormán kápolnát építettek számára. Mi viszont gazdagabbak vagyunk egy eredeti középkori regével és ez egy okkal több, hogy felkapaszkodjunk Burgenlandban a Rozália-hegység legmagasabb pontjára, Fraknó vára fölé, ahonnan ritka szép a panoráma és ahol a Rozália-kápolna áll.
Amióta létezik kedvtelő természetjárás, azóta járnak fel a Rozália-hegység tetejére turisták. A természetjáró elődök Thirring Gusztáv Sopron és a Magyar Alpok című művéből szerezhettek ismereteket először a Rozália-hegységről.
Thirring Gusztáv (1861-1941) soproni születésű földrajztudós, a Tudományos Akadémia tagja volt, leíró írásai a turizmus és természetjárás népszerűsítésében úttörő munkának számított.
Ő jegyezte le a fraknói vérszomjas Rozália regéjét is, amit azóta számos ponton meghajlítva és kiszínezve mesél az utókor.
A Rozália, különben Burgenland legfiatalabb natúrparkja (Rosalia-Kogelberg), egy ugrásra van a magyar határtól. A Soproni- és a Rozália-hegység vonulataival, a kis Wulka folyó völgyével, tavakkal, szőlős, édes-gyümölcsös, "hullámos fenföld jellegű", hepe-hupás dombos, fenyveserdős, szóval ritka változatos táj. Tele látnivalóval, minőségi kerékpárutakkal és kulturális emlékkel.
Míg felérünk a Rozália-hegység tetejére a kápolnához, útba ejtünk ezek közül kettőt:
A sopronkertesi pálos kolostort és a nagymartoni viaduktot.
Sopronból indulunk a Rozália-kápolnához, a Fraknói túrának nagy hagyománya van.
A "sivár" kolostor
Baumgarten (Sopronkertes)
Baumgarten mindjárt az első falu, ha Sopronból Schattendorfnál lépjük át a kishatárt.
A legenda szerint a kertesi pálos kolostort egy titkos, földalatti folyosó kötötte össze a Sopronbánfalvi pálos kolostorral, amely ide légvonalban nagyjából 15 km távolságra van. Bár a járatnak nyoma sincsen, a legenda ma is él.
A Mária kolostort a község szélén találjuk, úgy 800 méterre a településtől, ma egy szabadidős-sportlétesítmény van a közvetlen szomszédságában. Itt már azonnal megérinti az embert a naturparkos fíling, a kolostor gyönyörű környezetben áll. 
Elég hihetetlen, de a sopronkertesi kolostor több mint két évszázadon át használatlanul állt. Ezért is ragaszthatták rá a sivár jelzőt.
Hogy miért pont ide építették, nem tudni, de a félig kész kolostort 1475-ben, a lánzséri vár akkori urai adományozták a pálosoknak. Aztán nem sokkal később Mátyás király rendelkezett úgy, hogy a pálos rend vonuljon be ide, a Boldogságos Szűz Mária kolostorba.
Ám a kolostor néhány évtized múlva leégett, és ezt követően elhagyatottan állt vagy 250 éven át. Mikor végre visszatelepültek ide a remeték, nem maradhattak sokáig, mivel II. József éppen ekkoriban rendelte el a kolostorok bezáratását. A kertesi is erre a sorsa jutott, ennek ellenére maradtak még itt magányos remeték. Úgy tudni, az utolsó 1836-ban halt meg. 
Az értékes egyházi műemléket 1986-ban restaurálták.
Innen a kerékpárosok és a túrázók mindjárt a kolostor kertje melletti úton tudnak tovább indulni, az autósok pedig Baumgartenből Mattersburg (Nagymarton) irányába autózhatnak Fraknó és a Rozália-kápolna felé. Az útjelzőkön már a Burg Forchtenstein feliratot kell figyelni. 
Mattersburg- Nagymarton
Nagymartonban nincs túl sok minden, amit látnunk kell, az internet is elég szűkszavú. Pedig itt született Kitaibel Pál és a kicsit talán meditterán hangulatú belvároska is megérhet egy sétát. Amit viszont érdemes szemügyre venni, az a vasúttörténeti szempontból értékes viadukt.
A történelmi Magyarország második vasútvonala halad át itt, a viadukton 1847-től működik vonatközlekedés. Ez a vonal kötötte össze Sopront Nagymartonon át Bécsújhellyel, ahonnan tovább az Adria felé vagy Bécsig lehetett jutni.
A viaduktot téglából és terméskőből építették, elég keskeny, nincs 9 méter széles, de 250 méter hosszú. Jelentős építési bravúrnak számított, egyébként 7 évvel korábban épült meg, mint a sokat csodált és világörökségi rangot kapott Semmering-vasút hasonló műtárgyai. Átadásával kicsit megcsúsztak, miután a viadukt alatt kialakított rézsű egy nagy esőzés után leszakadt és megrongálta a már kész pályatestet. Egyébként ezen halad ma is a vonatközlekedés.
A vasútvonal megépítését Széchényi István pártfogolta, ő volt a Sopron-Bécsújhely vasúttársaság elnöke is. Először 1847. októberében utazott a vonalon, hogy maga is megtapasztalhassa a vasúti utat. Tizenhárom évvel később ezen a vonalon hozták haza koporsóját Bécsből, egészen a nagycenki vasútállomásig.
Mattersburgban megérheti váltani kerékpárra vagy e-bike-ra, innen már csupán néhány kilométer kaptató felfelé Fraknó vára.
Trónok harcába illő a történet 
A fraknói vár mindkét tornya, az öreg és a nagy is a Nagymartoni grófok idejében épülhetett. A család a 15. század közepén kihalt és a vár 170 évre a Habsburgok tulajdonába került. 1622-ben kapta meg Fraknót és a hozzá tartozó uradalmat Esterházy Miklós. Azóta Fraknó története összeforrt az Esterházy családéval.
Ám Rozália regéje még az Esterházyak előtti időkből való
A rege szerint még az Esterházyak előtti időkben élt a várban a gonosz asszony, Rozália, aki hosszú időn át éjszakánként megjelent és itt kísértett az öreg toronyban, lépteit és sikolyát sokáig hallani vélték az emberek. 
"A szelídlelkű, istenfélő Giletus herczeg neje, Rozália, kegyetlen, vérengző asszony volt, ki kapzsiságban jobbágyait zsarolta, kínozta és a frankói vár fekete tornyába záratta. A szerencsétlen nép a háborúból visszatérő herczegnek elpanaszolta sorsát, ki ekkor e szavakra fakadt: „Szallali (Rozália), amit te cselekedtél, az történjék veled is.
A herczeg a lakoma alatt elmondá nejének, hogy ő a háború alatt megismerkedett egy gonosz nővel, ki népét iszonyú módon kínozta és sorban elmondá saját neje gaztetteit. Vitézeihez fordulva azt kérdé, mit érdemel oly nő? Halált — volt a felelet.
„És te, — szóla a nejéhez — ...mit csinálnál ily asszonynyal?" A gonosz asszony, végső erejét összeszedve, e szavakat nyögé:
„én egy fatörzshez kötve a legmélyebb kútba bocsátanám le, hogy ott a levegőben lógva, éhen haljon".
Ekkor a herczeg iszonyú komoly hangon mondá: „Szallah, a mit te cselekedtél, azt akarom, hogy veled is történjék; te magad fölött ítélkeztél!"
Az ítéletet rögtön végrehajtották, de a gonosz asszony csak a hetedik napon lehelte ki bűnös lelkét.
De lelke hazajáró szellemként éjjelenként megjelent a fekete torony körül, mígnem a herczeg a szellem kiengesztelésére a hegység egyik magas ormán kápolnát építtetett."
(Thirring Gusztáv)
A kápolnát a Rozália-hegy legtetejére építette, Fraknó várától még további 4-5 km kaptatóval, autóval szerpentinen érjük el. 
Könnyű megtalálni. Innen a táblától néhány száz méter felfelé - de gyalog vagy kerékpárral, szóval nem autóval. 
Ide érkezünk meg, ez a Rozália-hegység legmagasabb pontja (746 méter).
Hogy mitől meddig látni el innen tiszta időben, ezt az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című korabeli mű írja le nagyon pontosan:
"Délnyugatra látja a stájer Alpesek utolsó óriás törzsökét, a Wechselt (Hoher Umschluss); szembe magával, nyugaton, az Alacsony Tauern lánczolatnak csaknem mindig hóval borított végső tetejét, a Bécs-Újhelyi havast (Schneeberg) a mögötte sorakozó kúpok sokaságával; a havas előtt a Hohe Wand meredek sziklafalait; odább éjszakra a Bécsi Erdő változatos hegylánczát és az ettől keletre elterülő bécsújhelyi medenczének síkját számtalan helységeivel; majd az ország határán emelkedő Lajta-hegység egész lánczolatát, melyen túl a Hundsheimi tető és még tovább a Kis-Kárpátok kéklenek; kelet felé lába alatt látja a Soproni hegység hosszú gerinczét az éjszakra kiszökellő rövid, de meredek oldalgerinczekkel; majd a Fertő tükre csillan föl, mely mögött a végtelennek látszó síkság terül el a Duna mindkét partján. Dél felé is a hegykúpok (Somló és Bakony hegyei) egész sokasága köti le a bámuló tekintetét."
Ha ráközelítünk, jól látni Fraknó várát.
És hátunk mögött áll a Rozália-kápolna.
Létezett itt egy kápolna fából, de ezt, a Szent Rozália kápolnát kőből, 1695-ben Esterházy Miklós építette meg. Hogy valójában a középkori Rozália-rege kápolna helyén áll-e, nem tudni. 
Ősi vármegyei hagyomány Sopronból ide, a Szent Rozália kápolnához zarándokolni. Az emberek tavasszal kerekedtek fel, hogy itt kérjék a szent közbenjárását a ragályos betegségek ellen. Mikor a vasútvonalat átadták, az utat már visszafelé ezen tették meg. A zarándoklat hagyományát ma is ápolják a soproniak. A túra azonban fordítva halad, innen a Szent Rozália kápolnától indul és Sopron felé tart. 
A Rozália tetején sokan csak üldögélnek a padokon, nézik a tájat, a kerékpárosok pedig kifújják magukat. Bármerre is indul az ember, az út innen lefelé vezet. 
További a témához kapcsolódó posztok:
Ha Sopronban, a Fertő-tájon vagy Burgenlandban keresnél látnivalókat, nézz kicsit körül a blogban, de találsz rövidebb érdekességeket közösségi oldalunkon is.
Források:
Turisták Lapja 1911 - Mutatványok Dr. Thirring G. Sopron és a Magyar Alpok cz. munkájából - Arcanum Digitális Tudománytár
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képekben - Bella Lajostól - Sopronvármegye - Arcanum Digitális Tudománytár
palosepiteszet.hu - Sopronkertes
Fotó: saját
