Értékes festményeket rabolni, profi módon, ipari mértekben igazán csak a második világháború után kezdtek különféle műkincsvadász bűnbandák. Aztán 1983-ban idehaza is megtörtént az évszázad képlopása. Egy hideg novemberi éjszakán lába kelt a Szépművészeti Múzeum hét festményének, közöttük a híres Esterházy-Madonnának. Raffaello gyönyörű alkotásának útja izgalmas állomásokkal volt teli, Rómától az Esterházy hercegek képtárán és a hírhedt rabláson át máig.  

 "Mondták az olaszok, hogy balhé lesz. Milyen balhé? Hát nagy balhé!"

Ez a szállóigévé vált "Totya mondta"-poén az évszázad képrablását figurázta ki a Markos-Nádas kabaréjelenetben. A tréfa persze inkább a szocialista Magyarországról szólt. Az ország történetének legnagyobb műkincsrablását az újságok gúnyos poénjai és döbbenet kísérte. Az 1983. november 5-én éjszaka történt, minden szempontból dilettáns képlopás híre bejárta a világot, még a Time magazinba is bekerült. Ezen az éjszakán ugyanis hét, rendkívül értékes festményt raboltak el a Szépművészeti Múzeumból. Közöttük volt egy különleges, 20 millió dollár értékűre becsült Raffaello alkotás, az Esterházy-Madonna.

Egy hétig gyakoroltuk, hogy ki tudjuk mondani: 1 milliárd 436 millió néhány százezer a kárérték forintban átszámolva. Ugye, ezt még ma sem könnyű tévesztés nélkül... (1983. M. J. nyomozó)

Az évszázad képrablása - bénázások sorozata volt

A november 7-i nemzeti ünnep miatt a múzeum zárva volt azon a hosszú hétvégén. Az olasz-magyar bűnbanda tagjai - akik inkább balekok, mint mesterbűnözők voltak - felmásztak az akkor éppen tatarozás alatt álló múzeum állványzatán az első emeletre, üvegvágóval felnyitották az ablakot, bementek a terembe és leszedtek hét festményt. A festményeket zsilettpengével vágták le a "drága művű" képkeretekről és feltekerve tették zsákba, amit aztán leeresztettek az erkélyről. Ahogy jöttek, úgy mentek. Ám ott hagyták az ujjlenyomataikat és mellé még egy csavarhúzót és egy olasz feliratos zsákot is. Az épületben volt riasztó, de ideiglenes és csak elvileg, mert egyáltalán nem működött. A biztonsági őrök - szám szerint három - pedig nem játszottak szerepet a történetben, egy rosszmájú újságírói megjegyzés szerint éppen a Junoszty tévét nézték a kasznijukban. A soros őrjáratkor vették észre a képek hűlt helyét.

A rendőrök néhány nap múlva Százhalombattánál kifogtak egy ugyanolyan zsákot a Dunából, amilyent a tetthelyen hagytak a rablók. A zsák a hőerőmű zsilipjén akadt fenn, innen halászták ki az Esterházy-Madonna gyönyörű díszkeretének darabjait.

Fotó: A díszkeret Velencében készülhetett a 16. század elején - szepmuveszeti.hu

Nem fogták fel azt, hogy ilyen ismert képeket egyszerűen nem lehet eladni sehol a világon (S.M. restaurátor)

Az ellopott képek - így az Esterházy-Madonna is - az Interpol segítségével végül 1984. januárjában kerültek elő Görögországból. Itt egy kolostor kertjében találtak rá a festményekre, egy bőröndben hajították át a kerítésen a bokrok közé. Mint kiderült, az értékes festményeket az olaszok egy Ladával és egy Fiattal vitték ki az országból, a Jugoszláv határnál. Egy görög milliárdos olajbogyógyárosra - mint vélt felbujtóra - nem sikerült rábizonyítani semmit, a bűnbanda tagjait pedig lecsukták.

Fotó: A görögországi Panagia Tripiti kolostor, melynek kertjében megtalálták a képeket - wikipédia.com

Az Esterházy-Madonna mind közül talán a legrosszabb állapotban, kettéhasadva került elő és így jutott vissza a Szépművészeti Múzeumba. A viszontagságok nyomait küzdelmes munkával tudták csak eltüntetni a restaurátorok.

Fotó: Az Esterházy-Madonna, restaurálás előtt 1984-ben - szepmuveszeti.hu 

Az alig 30 cm magas, 22 cm széles festményt Raffaello nem fejezte be teljesen. Madonna alakját dolgozta ki csak, ezért a mű úgynevezett vázlatos kompozíció. Bár a festményen nincs ott Raffaello szignója - ahogy mondják - szerzősége minden gyanú felett áll, miután a gyűjtéstörténetből pontosan nyomon követhető az eredete. A képet 1508-ban festette az isteni Raffaello Rómában.

Hogyan lett Raffaello festménye Esterházy-Madonna?

A festmény, elkészülte után még vagy 200 évig Itáliában, többek között XI. Kelemen pápa tulajdonában volt, egészen 1720-ig. Ekkor, halála előtt egy évvel a pápa elajándékozta III. Károly német-római császár és magyar király feleségének, Erzsébet Krisztinának. Nem sokra rá a festmény a császári gyűjteményből Mária Terézia teljhatalmú kancellárjához, Wenzel Anton Eusebius von Kaunitzhoz került. A 40 évig Ausztriát irányító kancellárnak parádés, több mint 200 tételből álló gyűjteménye volt.  Ennek néhány darabjára vetett szemet a rendkívül finom ízléssel és hatalmas vagyonnal megáldott magyar főúr, Esterházy Miklós (II) herceg. 

Fotó: Kaunitz kancellár - wikipédia.com

A madonnát Esterházy Miklós (1765-1833) birodalmi herceg vásárolta meg, a pompakedvelése, fényűző életmódja okán elhíresült, az eszterházi-kastélyt is építtető „Fényes” Miklós unokája. Miklós világhírű képtárat gründolt, Bécstől, Olaszországon át Londonig hajtotta a műkereskedőket és vásárlásokat, míg nem ezernél is több képet, 50 ezer metszetet, több ezer rajzot gyűjtött és rendezett össze. Gyűjteménye egyik legértékesebb darabja lett a Raffaello festmény, amely innentől Esterházy-Madonna néven lett ismert.

Fotó: Esterházy Miklós birodalmi herceg, az Aranygyapjas rend lovagja - wikipédia.com

A festménynek nem a rablás lehetett az első kalandja

Esterházy képtára eleinte a pottendorfi kastélyba került. Innen azonban menekülni kellett, Napóleon ugyanis mint képrabló, komoly veszélyt jelentett a gyűjteményre. 1809 májusában az egész képtárat ládákba csomagolták és útnak indították Pest-Buda felé. Az októberi békekötésig vesztegeltek a műkincsek a hajókon, ezután tudták csak hazavinni a gyűjteményt. Ám ki sem csomagolták a képeket, újabb veszedelem közelgett: árvíz öntötte el a vidéket. A herceg ekkor úgy döntött, az egész gyűjteményt átviteti a laxenburgi kastélyába. Valószínű, hogy ekkor már a birtokában volt a Raffaello madonna és utazott az egész képtárral. 

Nyugta a gyűjteménynek azonban ebben a kastélyban sem volt. A festmények 1813 nyarán megint visszavándoroltak a ládáikba: ismét a franciák és ismét az árvíz elől kellett menekülni. Ekkor, 1814-ben az egész gyűjteményt átvitték Bécsbe, miután Esterházy Kaunitztól megvásárolt egy palotát. A gyűjteményt tizenegy teremben helyezte el, s hetente kétszer megnyitotta a nyilvánosság előtt.

A herceg halálakor felbecsülhetetlen értékű műkincseket, de hatalmas adósságot is hátrahagyott.

Unokája - szintén Miklós - az egész gyűjteményt 1865-ben Pestre szállította, a képtárat a magyar állam vásárolta meg az Esterházy családtól. Így került a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárába Raffaello festménye, az Esterházy-Madonna.  

Fotó: A kép hátoldala, 5 mm vastag nyárfa tábla, amely a rablás során így, ívesen vetemedett meg. A képtár cédulája mellett látható fehérrel festett 45-ös szám az Esterházy-képtár inventáriumának azonosító száma lehet. Kiváló állapotban maradtak meg a pecsétviasz lenyomatok. A fehér, jobb oldali pecsét az Esterházy család címere. Forrás: szepmuveszeti.hu

Az Esterházy-Madonna ma is utazik, legutóbb 2014-ben állították ki Milánóban, de néhány évvel ezelőtt a fertődi Esterházy-kastélyban is látható volt egy rövid időre. Most Rómában van, 2018. április elejéig látható a Barberini-képtár kiállításán.  

Források:

Nyitó fotó: szepmuveszeti.hu - virtuális tárlat

Az évszázad képrablása – RTL Klub Hiradó – 2006.03.22 

Képtelen képrablás magyar módra - 444.hu

Az Esterházy Madonna restaurálásának prezentációja (virtuális tárlat) - Készítette Fáy András - szepmuveszeti.hu,

Arcanum Digitális Tudománytár: Művészet, 1915. Az Esterházy-képtár története (szerkesztette Lyka Károly)