Az angol lord, akinek sajtóbirodalma benézett a magyar lappiacra is
2017. november 25. írta: Kaiser Smarni

Az angol lord, akinek sajtóbirodalma benézett a magyar lappiacra is

A megyei pártlapok privatizációjakor az ország egyik legnagyobb vidéki napilapja, a Győr-Moson-Sopron megyei Kisalföld megvételére a világ egyik legnagyobb sajtóbirodalma, a Daily Mail-t is kiadó brit médiaóriás jelentkezett be. A médiacsoport számára Magyarország nem volt ismeretlen, a sajtóbirodalmat megalapító Lord Rothermere a Trianon utáni években jelentős befolyással bírt Magyarországon, ahol az irredentizmus egyik fő támogatója lett. De mindez már (sajtó)történelem. lord_rothermere.jpg 

Az egy megye - egy napilap kora

A rendszerváltás előtt mind a 19 megyei napilapot az állampárt birtokolta, minden megyében saját kiadóvállalattal. Ugyan a lapok a megyei pártbizottságok irányítása alatt álltak, de ezeknek valójában csak egy bejegyzett tulajdonosa volt: az MSZMP, majd a későbbi MSZP. Így aztán az összes megyei napilapot, azaz az akkor létező teljes, 1,2 milliós példányszámú vidéki sajtópiacot, nagy politikai botrány közepette a párt értékesítette.  

Eladtak mindent

A párt külföldi sajtókonzorciumoknak kínálta fel megvételre a megyei lapokat. Gyorsan pénzhez akartak jutni a küszöbön álló 1990-es választások előtt, de a legfontosabb az volt, hogy a hatalom új birtokosai ne juthassanak a médiahálózathoz. Szétdarabolva próbálták értékesíteni a vidéki sajtópiac-portfóliót, 1990 tavaszán hét megyei napilapot hatalmas politikai botrány kirobbanása mellett az Axel Springernek adtak el, a többit kicsivel később értékesítették. 

A vevő özönvíz előtti írógépet fizetett, de megyei sajtómonopóliumot kapott

A napilapok privatizációját irányító MSZP kincstárnok szerint, a párt mindössze a „szúrágta szekrényt, a tintafoltos asztalt, az ormótlan fogast, az özönvíz előtti írógépet, a csálé szemétkosarat”, azaz pusztán a kiadóvállalatok ingóságait tudta értékesíteni. Legalábbis e fenti vevő esetében. Akárhogyan is történt az adás-vétel, ami óriási érték volt, az maga a megyei monopólium. Ugyanis a lapoknak nem, vagy csak elvétve volt ideig-óráig életképes konkurenciájuk a megyéjükben, és nagyjából minden kiadó betartotta a megyehatárokat az értékesítésben és a terjesztésben. A megyei lapokat háromszor-négyszer is többen olvasták, mint a Népszabadságot.

Hát ebbe a környezetbe érkezett meg az egyik legértékesebb, legnagyobb példányszámú megyei lap, a Győr-Moson-Sopron megyei Kisalföld megvásárlására ajánlatot tevő, a Daily Mail-t is kiadó brit óriás sajtóvállalat. (Ez volt az Associated Newspapers, a Daily Mail and General Trust magyarországi vállalata.)

Nyílt titok volt, hogy bár az angolok elsősorban és természetesen üzletet láttak a magyar médiapiacban, azért lehettek lelki és érzelmi motivációk is az itteni befektetési szándék mögött. A brit médiaóriást alapító-tulajdonos család ugyanis erősen kötődött Magyarországhoz.

E hosszasra nyúlt bevezető után nézzük, kikről is volt szó és ugorjunk a történetben vagy száz évet visszafelé, a brit sajtótörténet legnagyobb produktumát létrehozó személyiségekhez.

A Daily Mail – az érdekes újság

A népszerű újságírás angliai úttörőjének a Daily Mailt tekintik, a lapot egy testvérpár alapította 1896-ban.  A Harmsworth testvérek, Sidney Harold és Alfred kis családi vállalkozásban, kölcsönből kezdtek bele a lapkiadásba. Újszerű, de pofonegyszerű módszerrel próbálkoztak: érdekes írásokat közöltek. A rövid, érthetően megírt, botrányokkal és szenzációkkal feldobott cikkeket jó fotókkal illusztrálták, a lapot pedig a lehető legnagyobb példányszám elérése érdekében olcsón adták. Nagyon hamar kiderült, az ötlet telitalálat volt. Számos folyóiratot gyártottak, később aztán a Daily Mail mellett, az Observert, a Daily Mirrort (1903) - hogy csak ezeket említsük - majd a Times-ban is többséget szereztek.

A rendkívül befolyásos Daily Mail példányszáma 1902-ben elérte a 1 milliót, és időközben a Harmsworth testvérek vállalkozása a világ legnagyobb kiadóvállalatává nőtte ki magát.

1915-1920.jpg

London, a kép 1915-1920 körül készülhetett (forrás: wikipédia)

A sajtómágnás

Az 1919-től  Lord Rothermere (ezt grófi címnek tekinthetjük) Sidney Harold Harmsworth (1868-1940) Anglia harmadik leggazdagabb férfiúja lett. A brit történelem legeredményesebb médiabirodalma és a népszerű újságírás létrehozójaként méltatott Lord Rothermere - ahogy ez lenni szokott - elég tisztességes politikai befolyással bírt. (Portréja fent, forrása a wikipédia).

Egyébként mindkét férfiú politikai szerepvállalása figyelemre méltó, a legolvasottabb napilapok tulajdonosaiként aranyat értek a politikai körök számára. A testvér, Alfred (Lord Northcliffe) gyűlölte az Osztrák-Magyar Monarchiát és Németországot, Lloyd George kabinetjében kormányzati szerepet is vállalt. Ezzel ellentétben Lord Rothermere nácibarát volt (többször találkozott a Führerrel), s mint a később felbukkanó iratokból kiderült,  keményen fizetett Hohenlohe Stefánia osztrák hercegnőnek, egyben német kémnek, hogy közelebb kerülhessen Hitler bizalmasaihoz és belső köreihez. Nem kizárható, hogy a hercegnő abban is szerepet játszott, hogy Lord Rothermere a magyar irredentizmus fő támogatója lett, aki nagyon határozottan állt ki a Trianon utáni határok visszaállításáért. 

Magyarországot érintően Lord Rothermerenek két híres akciója is volt.

1927. július 21-én a történelemkönyvekből is ismert „Magyarország helye a nap alatt. Biztonságot Közép Európának!” címmel egy egész oldalas cikket közölt a Daily Mailben, melyben Trianon elhibázottságáról és a magyar határok revíziójának szükségességéről értekezett.  A térképpel illusztrált írás hatására Magyarországon páratlan méretű revíziós propagandakampány indult, Lord Rothermere pedig hihetetlen népszerűségre tett szert. Valószínűleg ő segítette, ösztönözte a Magyar Revíziós Liga létrejöttét is. Személyét olyan mértékű áhitat övezte, hogy egyes körök az üresen álló magyar trón betöltésére is alkalmasnak találták, leendő királyként ő maga (vagy fia) is szóba jött.

ujsag_1927.jpg A másik akció Lord Rothermere 1927-ben indított figyelemfelhívó sajtókampánya volt. 1928-ban készült el a Justice for Hungary című, az angol királyi család tagjainak is eljuttatott propagandakiadvány.

1930-ban pedig 10 ezer dollárt ajánlott fel annak a magyar pilótának, aki elsőként repüli át a Csendes-óceánt. A gépet Justice for Hungary – Igazságot Magyarországnak névre keresztelték. Endresz György, első világháborús pilóta és Magyar Sándor szálltak fel vele 1931 júliusában Új-Fundlandról. Magának a repülésnek külön, kalandos története van, miután mindössze 30 km hiányzott a cél teljesítéséhez, így a fogadóünnepség helyett egy kukoricás lett a leszállópálya Bicske és Felcsút határában. Ennek ellenére óriási lelkesedés övezte az akciót.

justice_for_hungary_1931.jpg

Az 1940-ben elhunyt Lord Rothermere emlékét több helyen őrzik szobrok, talán a legismertebb a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár előtti.

Kevésbé ismert viszont, hogy ő is adományozott. A francia szobrász által készített "Magyarország fájdalmát" jelképező emlékművet Viscount Rothermere, Magyarország angol barátja ajánlotta fel a szenvedő magyar nemzetnek. Ez az 1932-ben készült szobor azonban már nem "Balf fürdővároskában" áll, ahogy számos internetes forrás is írja, hanem 2012 óta a soproni szanatórium (Lővérek, Várisi út) kertjében, erdei parkjában kapott helyet.   

Fotók: saját

A család magyarországi, elsősorban kulturális kapcsolatai a harmadik Lord Rothermere (1925-1989) idejében is fennmaradtak, aki a Budapesti Fesztiválzenekar nemzetközi alapítványának volt az elnöke. A Westminster apátságban tartott temetési szertartásán Tokody Ilona a Csitári hegyek alatt című népdallal búcsúzott a sajtómágnástól. A brit sajtóbirodalmat ma már pedig a negyedik Lord Rothermere irányítja.  

A Kisalföld napilapot sem az angol médiabirodalom birtokolja már. Az évek során - bonyolult tulajdonosi szerkezetben - a Kisalföld és a The Budapest Sun mellett, a Délmagyarországot, a Borsot és számos lapot kiadó médiavállalat lett a már az angolok idejében a Lapcom nevet felvevő cég. A Lapcom Zrt-t pedig nemrégiben Andy Vajna vállalkozása vásárolta fel. 

A történet végén már csak egy apróság maradt, amit talán érdemes felidézni: „Elégtétellel tölt el, hogy nem jött létre sajtómonopólium a vidéki Magyarországon, a regionális sajtó nem lett a politika játékszere, s ma már nem lehet kormánylapot csinálni egyik helyi újságból sem  - mondta annak idején Fabriczki András, a pártlapok privatizációjában részt vevő MSZP-s kincstárnok. Erre varrjunk akkor most gombot Tisztelt Olvasó!

 

Ha tetszett a cikk, lájkolj minket a Facebookon is! 

Források:

A magyarországi médiaháború története - Média és politika ( 1989-2010);  wikipédia, médianapló.blog

A bejegyzés trackback címe:

https://elmenynektek.blog.hu/api/trackback/id/tr7113357739

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása