A Sopronnal szomszédos Balf falucska fürdőkórházáról a hazai szeniorok nagy része garantáltan hallott már. Az itteni kénsavas gyógyvíz jól kezeli a mozgásszervi bajokat.
Aki ismeri a helyet, annak elég furán hangzik, hogy a monarchia idejében a kis fürdőt Karlovy Varyval egy lapon emlegették. Legalábbis a legenda így tartja. Ám míg Karlovy Vary Európa egyik leghíresebb fürdővárosa, a kis balfi gyógyhely igazából soha nem emelkedett ilyen magaslatokba. Fürdőtörténeti séta Balfon.
Fürdőkápolna a balfi szanatórium parkjában. Igazi különlegesség.
Sopron környékén számos jó forrás volt, amire az elmúlt évszázadokban fürdőkúrákat lehetett alapítani.
A legérdekesebb fürdőhely talán a Balf szomszédságában lévő fertőbozi volt, nem messze a tótól. Ezt Széchenyi István alakíttatta ki 1839-ben, a mintát vélhetően Balatonfüred adta. A kis fürdő azonnal kedvelt lett, olyannyira, hogy járatos omnibusz szállította a vendégeket naponta többször is Sopron és a település között. Ezt a helyet azonban már ne keressük, mert a Fertő éppen akkortájt száradt ki, és amúgy is sok nehézség mutatkozott a fenntartásban. Így a kis bozi fürdő egy nyarat élt csak meg.
Míg Karlovy Vary környékén háromszáznál is több gyógyvizes forrás tör fel, a balfi területeken mindössze egy tucat, tán ez az egyik ok, hogy igazából soha nem lett kiemelkedő. Másrészt a hazai fürdőkultúra sem volt kellően fejlett, sem a létesítmények színvonala, sem pedig a látogatószám nem tudott versenyre kelni a konkurenciával, az osztrák és a cseh fürdőhelyekkel.
Múlt és jelen így találkozik egymással a fürdőkórház parkjában.
A soproniak a középkorban gyakorta jártak Balfra fürdőzni, a hely mindössze néhány kilométerre esik a várostól, így a tisztes polgárok jobbára egynapos kúrákat terveztek ide. Jól ismerték a források gyógyító hatását, ebben a rómaiak voltak a nagy elődök. Fürdőkádakban mártóztak és a forrásvizet ivókúra jelleggel fogyasztották. Később fürdőházakat emeltek, mivel ez a hely saját tulajdonuk volt, a falut 1342-ben vásárolta meg Sopron városa.
Akkoriban Balf kétszer annyit hozott a város kasszájába, mint a helyi fürdők, miután I Ferdinánd engedélyével díjat szedett a város a fürdővíz használatáért. Bécsből hozattak szakembereket a források felújítására és fabódét építtettek fürdőháznak.
Tilos a berúgás!
Vigyázni kell, hogy valaki rá ne gyújtson a kádban!
Ekkoriban a személyzet egy fürdőmesterből, egy csapkezelőből és egy 1565-től rendszeresített gyógykovácsból állt. Ebből az időből maradt fenn a fürdő alkalmazottainak tízparancsolata, akár ma is érvényes útmutatásokkal.
A tízparancsolat tábla ma is megtalálható a gyógykórházban.
Fürdőház és kocsma - így együtt
Később a csomó nehézség áthidalására haszonbérlőkkel próbálta megoldani az üzemeltetést a város, akik több, kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel tudtak hasznot húzni a vállalkozásból. Így aztán a komolyabb, valamirevaló fejlesztések rendre el is maradtak. A XIX. századra emeltek egy újabb fürdőházat, aminek a földszintjén 14 fürdőkamra volt fából készült kádakkal, az emeleten pedig lakószobák álltak. E vendégházat (Gasthaus) nemes egyszerűséggel kocsmának hívták.
A város aztán végre elszánta magát, hogy a sok bérlőváltás után leromlott fürdőhelyet eladja, így ezt 1898-ban vásárolta meg egy bizonyos dr. Wosinski István, a Szombathelyen állomásozó 83. gyalogezred ezredorvosa, aki rögvest belekezdett a felújításba, fürdőkórházat és szanatóriumot hozott létre.
A doktor kész tervvel érkezett Balfra, első lépése mindjárt a gyógyfürdői minősítés megszerzése volt, melyet meglepő módon a vásárlást követő néhány nap múltával be is szerzett. Nagyot dobott a látogatottságon, hogy Wosinski nem csak tulajdonos, hanem végre orvos is volt, korábban ugyanis egyáltalán nem dolgozott itt fürdőorvos.
Egyszerre sok lett a "futóvendég"
Talán ez volt az a pillanat, amikor Balf erős túlzással ugyan, de némileg hasonlítható volt Karlovy Varyhoz, ekkor indul be itt az élet, bevezetik a telefont, kivilágítják az erdei utakat, a vendégeket zenekar szórakoztatja, lett itt tenisz- és krikettpálya, zenecsarnok és kávéház, minden, ami a vendégek szórakozást szolgálta. Wosinski doktor a marketinget is jól csinálta. Sopronból mindössze 12 perc alatt ért le ide a vonat, s a környék számos helyéről jöttek a "futóvendégek" az egynapos kúrára.
Jól mutatta a lelkesedést, hogy az akkor éppen a villamos építés lázában élő soproniak - a századforduló évében - még közvetlen Sopron-Balf villamosjárat kiépítésében is gondolkodtak. Végül aztán ebből nem lett semmi.
Mindemellett egyre több lett a szállóvendég, ebben az időben a magára valamit adó polgárcsalád a nem kevés szabadságát (4-6 hetet) valamelyik gyógyfürdőben töltötte, így jutott belőlük Balfra is.
A II. Világháborúban az ezredorvos gyógykórházát államosították, de érdekes módon, a hozzá tartozó angolparkban álló kis fürdőkápolna ma is a Wosinski család tulajdonában van. Az ezredorvos Ausztriában élő dédunokája anyagi hozzájárulásával sikerült felújítani a kápolnát 2009-ben, a padokban még ülésfűtés is van.
Az angolparkban magasodó szocreál gyógyszállót 1975-ben építették, kedveltsége ellenére nem titok, hogy már nagyon ráférne egy alapos modernizáció.
A gyógyszálló parkja azonban gondozott és csodás, még átutazóban is érdemes megállni itt, igazán pihentető élmény egy jót sétálni a hatalmas fák alatt.
A híres kastélyszálló, melyet egy üvegfolyosó köt össze a gyógykórházzal. Egy időben rengeteg külföldi,főleg osztrák járt ide.
Ez a modern kis épület tökéletesen illeszkedik az angolparkba, szintén egészségügyi intézmény, ez azonban magánvállalkozás.
Fotók: saját
A cikk elkészítésekor innen szemezgettünk: Soproni Szemle (1998) Güntner P: A balfi fürdő története; Füredi História (2012) Katona Csaba: Amikor Füred volt a minta
