A dúsgazdag gyártulajdonos öngyilkossága
2019. január 11. írta: Kaiser Smarni

A dúsgazdag gyártulajdonos öngyilkossága

A megbecsülésnek örvendő iparmágnás, a koronás érdemkereszt és a Ferenc József lovagrend tulajdonosa, Zellerin Mátyás egy hajnali órán nekiindult a Dunának és a Margit-hídról a vízbe vetette magát. Öngyilkosságának szomorú oka volt: a csőd. Alkalmazottai szinte észrevétlenül, szép módszeresen kilopták alóla Budapest egyik legnagyobb, jól jövedelmező vas- és fémáru gyárát.

 

 

 

zellerin-ipar.JPG

Képkivágás Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői című könyvéből. 

Zellerin Mátyás (1831-1893) bádogos és ércműves Ybl Miklós kortársa volt, a nevéhez is köthető az Országház rendkívüli épületgépészeti és az Operaház eredeti világítási rendszerének kiépítése, számos hazai középület, kórház és iskola forradalmian egyedülálló, még mai szemmel is modern gépészeti megoldása, valamint Budapest gyönyörű épületeinek szép és egyedi bádogozási munkái. Zellerin idejében még nemigen létezett vezetékes víz, közvilágítás sem nagyon, fűtési rendszer meg pláne nem.

parlament.JPGKép: Zellerin-féle aknafedél és szellőzőrács - Nevezetes magyar Országház című kiadvány. 

Első látásra úgy tűnhet, hogy a hazai épületgépészet egyik megteremtőjeként tisztelt Zellerin Mátyásnak rendkívüli érzéke volt az üzlethez.

Például kizárólagos jogot tudott szerezni a bombaüzletnek számító, a teljes hadsereget ellátó bádogcsajka gyártására. Ezt az üzletet a bécsi gyárosok elég nehezen eresztették ki a kezükből, de Zellerin olyan olcsó ajánlatot tett, aminek végül a hadsereg nem tudott ellenállni. Aztán szintén kizárólagos jogot szerzett egy speciális, a mocskos és áporodott vizet megtisztító vízszűrő-készülék gyártására, ami saját találmánya volt. Mindezek mellett Zellerin elsőként lépett az akkoriban kialakuló épületgépészet terén több, forradalmian innovatívnak számító dologban, mint például a légfűtéses- és szellőztető rendszer építése vagy a színházi színpadtér speciális esőztetésének kialakítása. Ezek a vállalkozásai is jól jövedelmeztek.

Kortársai szerint Zellerin bámulatos érzékkel nyúlt a születő építőiparban új és új iparágak létrehozásához. 

Csak éppen az üzlethez nem értett.

Zellerin Mátyás Sopronban született 1831-ben és valószínűleg a gyermekkorát is a városban töltötte, míg szegénységben élő szülei Budapestre nem adták tanoncnak, egy jó nevű bádogosmester mellé. Mester képesítést aztán több éves németországi tanonckodás után szerzett, és amikor hazatért, Budapesten, a Sebestyén téren nyitott egy kis bádogos üzletet.

Elsőként gyártott lámpákat  Budapesten 

 

A fővárosban ebben az időben kezdett meghonosodni a légszeszvilágítás (világítógáz), azonban nemigen volt jól képzett és intelligens iparos, aki a meghibásodásra hajlamos és veszélyes berendezés csínját-bínját ismerte volna. Zellerin kapott az üzleten és Budapesten elsőként kezdte gyártani a légszeszlámpákat egyre nagyobbra nőtt üzemében. Az általa készített lámpák és csillárok nem csak világítottak, hanem esztétikus, míves darabok voltak. Ekkoriban vásárolta meg későbbi híres gyárának, a Zellerin Gáz-és Légszesz- és Vízvezeték Gyártó Rt. telephelyét a Nagy Diófa utcában. Innentől kezdett megjönni az alkotókedve az újításokra.

Zellerin Mátyás nem kedvelte a sablonos megoldásokat.

 zellerin-.JPG

Az 1885-ös budapesti országos kiállításon a páratlanul szép, bádogból és márványból készült fürdőszoba berendezéseinek csodájára jártak, el is nyerte a kiállítás nagydíját. Több száz fürdőszoba berendezést készített, a leghíresebb talán Herkulesfürdő kád-és zuhanyrendszerének kiépítése volt.

Órákig ácsorgott bécsi és párizsi házak tetején

 

Állítólag órákat töltött Bécs és Párizs legmodernebb házainak tetején, hogy tanulmányozza az új módszert, az épületek bádogfedését, s miután hazatért, azonnal beállította a gyárat a bádogos tető-és díszítőelemek gyártására. Gyakorlatilag ő honosította meg a bádogosmesterséget, Budapest számos gyönyörű épületére az ő cége építette a díszes pléh- és bádogostetőzetet, illetve figurális tetődíszítéseket. 

Sőt, művészi minták alapján egészalakos és domborított szobrokat is készített gyárában, nála készültek a Parlament páncélos vitézfugurái, vagy a Szent István Bazilika főkapujának bronzszárnyai.

Nevéhez köthető a budavári Királyi Palota, a Népszínház, a Tőzsde, az Operaház világítótestei, lakatosmunkái, víztározói és csatornaelemei. 

Számos ötlete, elképzelése született, s ezek közül sokat meg is valósított. Ilyen volt az úgynevezett pillanatra fogó készülék, melynek segítségével valóban egy pillanat alatt ki lehetett fogni a kocsikból a lovakat, ha azok megbotlottak vagy megbokrosodtak.

hirdetes-.JPG

Kép: Vadász és Verseny-Lap 1892. 

 

pecsifigyelo.JPGKép: Pécsi Figyelő 1892. 

Sorsa igazán akkor fordult nagyot, mikor a bádogos munkák mellett az akkor születő épületgépészet felé fordult. Zellerin ekkor már több száz embernek adott munkát gyárában és a munka minőségében, árban és felelősségvállalásban is jobb tudott lenni a külföldi konkurenciánál. És ez nagy szó volt.

Zellerin nevéhez köthető az első hazai légfűtó-és szellőztető berendezések gyártása és beszerelése, ami közegészségügyi szempontból is nagy jelentőséggel bírt, hiszen zárt, rossz levegőjű helyiségekből, intézményekből kiszívta az áporodott levegőt, de egyből frissre is cserélte. Az aerophol elnevezésű berendezése olyan sikeres lett, hogy a londoni egészségügyi kongresszuson aranyéremmel díjazták.

Nem volt "Ungarische Magnat", csak egy "Klämperer von Budapest"

 

Zellerin szépen gazdagodott, egyre nőtt a gyára, ezzel együtt elismeréseinek, kitüntetéseinek száma is. Gazdagsága mellett megmaradhatott szerény embernek, legalábbis ez látszik a Pesti Hírlap egy tudósításából. Zellerinnek ugyanis annyi pénze volt már, hogy mikor a magyar iparosok küldöttsége a királynál tett látogatása alkalmával lekéste a vonatot, egy különvonatot rendelt és fizetett, hogy a küldöttség mielőbb hazatérhessen Bécsből. Aztán pedig nagy szerényen felvilágosította az indóházból előkerült ámuló-bámuló vasúti főigazgatót, hogy ő bizony csak egy egyszerű "Klämperer von Budapest" és nem egy "Ungarische Magnat".

pesti_hirlap_1893.JPG

Kivágás: Pesti-Hírlap 1893

De a pénztár egyre csak soványodott

Zellerin Mátyás öngyilkossága előtt négy évvel tapasztalta, hogy ugyan dübörög az üzlet, cégét megbízások, munkák sokasága árasztja el, valami azonban mégsem stimmel. A kifizetéseknél, a váltók lejártakor többször zavarba jött. A pénztár csak soványodott, Zellerin kétségbeesése pedig nőttön nőtt, ezenközben persze a könyvelés és a jelentések teljesen rendben valónak tűntek. Zellerin vesztére megbízott az alkalmazottaiban. Pedig mint később kiderült, valóságos bűnbandaként dolgoztak a háttérben, a gyár vezetői – az igazgató, az irodatiszt, a behajtó – mind sikkasztottak és számlacsaltak, szemérmetlenül saját zsebre játszottak. Munkásai pedig a csillároktól a fürdőszoba berendezésekig minden mozdíthatót kiloptak a gyárból. Mire Zellerin sejteni kezdte a bajt, addigra már szinte csak tartozásai voltak, miközben éppen egy hatalmas munka, a káposztásmegyeri vízvezeték építése közben, a csőfektetési munkák közepén tartott.

Mire Zellerin minderre rájött, számára már nem volt visszaút. Két levelet hagyott hátra, egyikben megírta feleségének, ki a felelős haláláért, aztán a hajnali órán a Dunába vetette magát.  Holtestét a bonctani intézetbe vitték, itt ismerte fel dr. Kresz Géza, a mentő-egyesület igazgatója.

Zellerin Mátyás örökösei, felesége és fiai pert indítottak, de az akkor dúsgazdagságot jelentő milliós vagyonból nem maradt semmi. Cégét 1907-ben számolták fel.

A sors iróniája, hogy az egykori hatalmas gyártelephely, a Nagy Diófa utcai Zellerin Vas- és Fémárugyár helyére egy számlakönyveket készítő nyomda költözött. Majd pedig egy gyógyszerüzem, aztán a fényképezőgépeket gyártó fővárosi Finommechanikai Vállalat. Az 1990-es években garázsként használták az épületet, amit le is bontottak. Ma az egykor virágzó gyár helyén, egy foghíjtelek van, ahol parkoló működik.

Zellerin Mátyás életművét nem emelte magasba az utókor, nem sok minden, csatornafedél, falikút, és néhány gyűjtőnél hadi csajka maradt utána. Talán az épületgépész szakemberek tartják jó emlékezetükben, amennyiben tudnak róla.

 

 

Források:

Az Arcanum Digitális Tudománytárból:

- Budapesti Hírlap 1893. október 8. Az elsikkasztott gyár,

- Pesti Hírlap 1893. június 16. Egy gyáros öngyilkossága

- Pesti Hírlap 1893. június 17. Adoma Zellerinről

- Vadász és Verseny-Lap 1892. augusztus 17.

- Pécsi Figyelő 1892. június 18.

Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői - Élet-és jellemrajzok (1887)

urbface.com :Nagy Diófa utca

A bejegyzés trackback címe:

https://elmenynektek.blog.hu/api/trackback/id/tr4314551866

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Measurer 2019.01.14. 05:51:30

Itt a falikút:
24.hu/kultura/2017/11/18/ismeretlen-budapest-evszazados-kereskedoudvar-az-iparmuveszeti-muzeum-arnyekaban/

Az Operaházért a Ferenc József Rend lovagkeresztjét kapta.
adatbazisokonline.hu/adatbazis/minisztertanacsi-jegyzokonyvek-1867-1944/adatlap/58516

A tulajdonos talán idejekorán hagyta itt ezt az árnyékvilágot, neve a Turul-szobor kivitelezőjeként (már mint gyárának a neve) maradt fenn.
"Az óriási mintát jeles szobrászunk, Donáth Gyula tervezte és készítette, az érczmunkálatokat a Zellerin-gyár hajtotta végre. Mind Donáth Gyula, mind a Zellerin-gyár vezetői, mindenekelőtt azt tekintvén, hogy a szobor csakugyan nagyszerű s ama nevezetes esemény emlékéhez méltó legyen, részükről is tetemes anyagi áldozatokat hoztak."
Vasárnapi Ujság 1899. június 25
A BÁNHIDAI TURUL.