Az éles eszű asszony, aki ellopta a Szent Koronát
2017. december 09. írta: Kaiser Smarni

Az éles eszű asszony, aki ellopta a Szent Koronát

Még a mértéktartó történészek is bűnügyi regényt kiáltottak, mikor megismerték a Szent Korona elrablásának kalandos, de hiteles történetét. A visegrádi vár lakattal őrzött kincseskamrájából 1440-ben egy februári éjszakán lopták el a legfőbb felségjelvényt. A történet főszereplőjének, a Sopronból a királyi udvarba kerülő talpraesett, éles eszű komornának azonban nem csak ezt a közel 600 évvel ezelőtti kalandos sztorit köszönhetjük. a_magyar_szent_korona_elorzasa_visegradrol.jpg

Ugorjunk is a Hunyadi Mátyás előtti időkbe és vegyük fel a történet szálait innen.

Az első Habsburg-házi magyar király, I. Albert 1439 októberében bekövetkezett halála után trónharc vette kezdetét. Az ország két táborra szakadt, a Habsburg-pártiak Albert feleségét, Luxemburgi Erzsébetet támogatták és Albert fiának, az apja halálakor még meg sem született Lászlónak szánták a trónt. A nemesség másik fele I. Ulászló lengyel király mögé állt. Az országban zavaros állapotok uralkodtak, állandó volt a háborúskodás, és a törökök is a nyakunkon voltak. Tulajdonképpen azé volt az ország, akinek birtokában a Szent Korona volt. 

800px-view_of_visegrad.jpg

Fotó: Visegrád vára, a korona őrzésének helye. Forrás: wikimédia.com 

Erzsébet, aki Luxemburgi Zsigmond király és Ciliéi Borbála leánya volt, úgy érezte, kicsúszik a kezéből a hatalom, ha nem szerzi meg a koronát, így a komornáját, Kottanner jánosné Ilonát biztatta fel, hogy lopja el a felségjelvényt a visegrádi várból. 

220px-ruins_of_visegrad.jpg

Fotó: A visegrádi vár koronaőrző tornyának romjai egy 19. századi litográfián. Luxemburgi Zsigmond uralkodása idején itt, a felsővárbeli ötszögletű öregtoronyban őrizték a koronát. Forrás: wikimédia.com

budapest_parlament_innen_kuppelhalle_ungarische_konigskrone.JPG

Forrás: wikimédia.com

 Nézzük ezt a kalandos eseménysort elsőként:

…Nem csuda, hogy kegyed nem alszik jól, bizony nagy dolgok vannak kegyedre bízva…

1440. február 20-ról 21-re virradó éjszaka Kottaner Jánosné, született Wolfram Ilona, Erzsébet királyné komornája segítőivel, zajos és kalandos események közepette lereszelte a lakatokat és feltörte a visegrádi fellegvár ötszögletű tornyának kincseskamráját. A ládából kiemelt Szent Koronát egy vörös bársony vánkosba varrva rejtették el, majd a komorna bizalmasaival az éjszaka leple alatt Komárom felé indultak szánjaikon.

…arra gondoltam, hogy a szent koronával együtt a Dunába kell vesznünk…

A Komáromba való átkeléskor az udvarhölgyek szekere alatt beszakadt a Duna jege, de a Szent Korona és Kottaner Jánosné végül sértetlenül értek el a komáromi várba, a várandós Erzsébet királyné ideiglenes udvartartásába. 

…Nagy­ságos úrnő, egy ifjú királyt tartok a kezemben.…

Megérkezésének órájában, február 22-én hajnalban mindjárt a vajúdó királynénál segédkezik, és jelen van az idő előtt érkező csecsemő, László világra jöttekor.

De ezzel még nincs vége a történetnek, sőt!

"Kottannerné, jól őrizze, Magyarország királya, Csehország királya, Ausztria hercege és Morva­ország őrgrófja van itt együtt." 

Néhány hónappal később, májusban, Székesfehérvárott szintén Kottannerné az események egyik főszereplője. Ő tartja a kezében a csecsemőt, miközben az esztergomi érsek a koronázási ceremónián a törvényes új király, Habsburg V. László fejecskéjére helyezi az általa Visegrádról ellopott Szent Koronát.

…nagyságod jól tudja, hogy a király többet ér, mint a korona, tegyük tehát a szent koronát a király alá a bölcsőbe…     

A koronázást követő néhány napra az udvartartás menekülőre fogta a dolgokat, így Kottaner Jánosné a csecsemő királlyal, Erzsébettel és a Szent Koronával Győr felé tart. A viszontagságos út során a féltett Szent Koronát a komorna furfangos ötlete nyomán a csecsemő király bölcsőjébe rejtik el.

 Kedves Kottannerné, mit tanácsol nekem, hová vigyem a fiamat?

Győrnél szétválnak útjaik: a királyné a koronával Ausztriába, feltehetőleg Bécs felé indul, Kottaner Jánosné viszont Nezsideren keresztül Sopronba. Ide, a szabad királyi városba érkezik a csecsemő királlyal, ahol több hetet töltenek el, majd együtt indulnak tovább a csecsemőkirály kijelölt gyámjához, III. Frigyeshez.

44517.jpg

Fotó: III. Frigyes német-római császár. Forrás: wikimédia

 

Meglepő tán, hogy az idézetek magától Kottanner Jánosnétól származnak, közel hatszáz évvel ezelőttről. Az eseményeket apró részletességgel ugyanis maga a komorna meséli el a töredékesen fennmaradt memoárban, aminek az is különlegessége, hogy  „világi nőtől származó legrégibb német napló” – írta Mollay Károly. Ezt az 1450-es években keletkezett naplót ugyanis a kiváló soproni nyelvtörténész, Mollay Károly tette közzé mesteri magyar fordításban az 1970-es években. 

Tény, hogy Kottanner Jánosné naplóját a kutatók ma is páratlan értékű forrásnak tekintik. A történetből számos fontos adalék tudható meg.

Így például Kottaner Jánosnénak köszönhetjük, hogy ma tudjuk, a koronázásnak ebben az időben három feltétele volt: 

...az egyik törvény úgy szól, hogy Ma­gyarország királyát a szent koronával kell megkoronázni. A másik, hogy az esztergomi érsek koronázza meg. A harmadik, hogy a koronázás Fehérvárott történjék...

a_szent_korona_legregibb_hiteles_abrazolasa_1555.jpg

Fotó: A Szent Korona legrégibb hiteles képe, amely egy kétkötetes kódexben maradt fenn. Forrás:wikimédia.com 

Ilona asszony az eseményeket egyébként valakinek tollba mondhatta, de óvatosságból több helyen kihagyta saját és segítőtársai nevét - saját nevét utólag egy másik kéz jegyezte be az írásba. Sejthető, hogy az emléksort valójában V. László számára írta, hangsúlyozva saját szerepét a dolgok alakításában. Mindenesetre leírja, hogy a korona elrablásának történetet maga Erzsébet királyné sem ismerte: "sohasem adódott úgy, hogy olyan sokáig egyedül lehettem volna vele, hogy mindent az elejétől a végéig elmondhattam volna neki, mert nem voltunk soká együtt".

De ki is volt Kottaner Jánosné?

 

Az asszony első férje nem volt akárki, hanem éppen Sopron város polgármestere. Székeles (Gelush) Péternek hívták, aki 1408-tól kezdve vagy tizenhárom éven át viselte a tisztséget. A sikeres férfiú azonban 1430 táján elhunyt. A megözvegyült Ilona élete ettől kezdve vett izgalmas fordulatot.

Az első férj halála után Ilona asszony mindjárt férjhez ment (1432-ben) a bécsi Szent István székesegyház kamarásához, Hans Kottannerhez. (Cselekedeit ezért őrzi a történelem Kottanner Jánosné néven, amit a történészek fontosnak tartanak hangsúlyozni, miután az asszony származása, rokoni szálai kapcsán több homályos megállapítás is született). A házasság előkészületei elég körülményesek lehettek, a frigyhez szükséges volt a bécsi tanácsnak, valamint a bécsi Szent István székesegyház prépostjának ajánlása, atyjának és rokonainak beleegyezése, de még a soproni tanács engedélye is.

Kottanner Jánossal való házasságból több gyermek is született, s Ilona asszony élete akkor lett izgalmakkal teli valóságos regény, mikor V. Albert és Erzsébet udvarába kerülve komornaként (szárazdajkaként, udvarhölgyként) a királyné szolgálatába állt. Mikor a királyi házaspár Magyarországra jött, a komorna is követte őket. Magyarul nem beszélt, viszont értett, talán ennek köszönhette, hogy az udvari cselszövésekben kitűnően feltalálta magát.

Ami a komorna családi szálait illeti, minden Sopronhoz kötődik. Ilona asszony egy Wolfram Péter nevű nemes férfiú leánya volt. Anyja pedig Ilona első férjének Szent György templom melletti, a mai Káptalanház helyén álló házában lakott. Meglévő dokumentumok alapján az is bizonyos, hogy 1440-ben az akkori polgármester szegfűszegbort vett az asszonytól Erzsébet királyné udvartartása számára. Ha ez valóban így volt, akkor egészen bizonyos, hogy az udvartartáshoz tartozó leánya, Kottanner Jánosné Ilona is kortyolgatott a borból azokban a hetekben, míg a csecsemő V. László királlyal Sopronban tartózkodott.

1_anonymous_ladislaus_the_postumous.jpg

Fotó: Habsburg V. László. Forrás: wikipédia.com

Epilógus

 

1452-ben Kottanner Jánosnak és Ilona asszonynak, V. László király iránti szolgálataikért, a Csallóközben fekvő Kisfalud pozsonyi királyi várbirtokot adományozzák, minden tartozékával együtt.

A Habsburg-dinasztiából V. László volt az egyedüli, aki Magyarországon született. 1457-ben, 17 éves korában, leukémiában hunyt el, de rövid életében talán egy percig sem uralkodott, valójában főúri érdekcsoportok rabjaként élte le életét.

Az Ausztriába vitt Szent Koronát és Sopron városát Erzsébet királyné elzálogosította, miután folyamatos pénzügyi gondjai voltak. A felségjelvényt és a várost végül Hunyadi Mátyás szerezte vissza III. Frigyestől, így aztán a Szent Korona 1463-ban került vissza Magyarországra. 

Ha tetszett a cikk, kérünk lájkolj minket a Facebook oldalunkon is!  

 

Források:

Mollay Károly: Kottaner Jánosné és naplója (Soproni Szemle); Kottaner Jánosné emlékiratai; Pálffy Géza: A Szent Korona Sopronban; 

Első fotó: Pesky Ede: A Szent korona elorzása Visegrádról, a Hölgyfutár illusztrációja 1864

 

 

 

  

A bejegyzés trackback címe:

http://elmenynektek.blog.hu/api/trackback/id/tr3713455805

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tünde Bagó 2017.12.10. 11:21:59

Egy élmény volt olvasni, köszönöm!

Dragomirov 2017.12.10. 17:00:10

"...szerezte vissza III. Zsigmondtól,..."
III. Frigyestől.

Filmelemző 2017.12.11. 08:25:41

Azért ne feledjük, hogy ez az V. László volt az, aki az itt leírt koronarablás után 17 évvel, 1457 március 16 -án Budán orvul lefejeztette Hunyadi Lászlót (Hunyadi János idősebbik fiát, a későbbi Mátyás királyunk bátyját) majd gyáván elmenekült az országból.

Harper. 2017.12.12. 06:12:45

Nagyon magas árat fizetett 1463 -ban Mátyás azért, hogy a koronatolvaj révén megszerzett Szent Koronát visszaszerezze a Habsburgoktól.