Egy luxusmárka alapítójának küzdelmes élete
2017. november 11. írta: Kaiser Smarni

Egy luxusmárka alapítójának küzdelmes élete

A fehér aranyból készült csodaszép remekművek a világ arisztokratáinak, előkelőinek és hírességeinek kedvelt tárgyai lettek. Arról, hogy ez így lesz, Stingl Vince kőedény fabrikáns küzdelmes életében még csak álmodni sem mert.  A soproni születésű mester kis herendi kőedénykészítő műhelye idővel világhíres manufaktúra lett, ahol a kaolin-földpát-kvarc titkos elegyéből, a fehér aranyból csodálatos luxus porcelántárgyak születtek. vincze_ferencz_stingl_masolata.jpg

Az 1796-ban született Stingl Vince kudarcokkal teli életének története kevésbé ismert, fordulatokban gazdag állomásait nem is egyszerű kibogozni. Kártyafestőként kezdte, volt kőedénykészítő, élete alkonyán rejtélyes módon eltűnt, majd kocsmárosként felbukkant. Örökös pénzzavar, vagyonának elzálogosítása, perek kísérték életét, ma mégis szobra áll a Herendi Porcelánmanufaktúra udvarán. Igaz, csaknem 150 évig kellett várni, hogy kiderüljön: a soproni Stingl Vince rakta le a világhírű Herendi Porcelánmanufaktúra alapjait.

Vendégszerzőnk, Aperol Spritz írását olvashatják.

 dsc02141_masolata.JPG

Stingl Vince mellszobra Herenden

 Sopron, a szülőváros

Virágzó céhes ipar, fejlődő kereskedelmi élet, pompás barokk épületek – ez a kép fogadta Stingl Vince nagyapját, Gáspárt, amikor cseh földről Sopronba érkezett az 1700-as évek közepén. A dinasztia generációkon át rézművességgel foglalkozott – s maga Stingl Gáspár is csaknem 30 évig űzte sikeresen e mesterséget Sopronban. Hét gyermeke közül egyetlen fia, Lipót vitte tovább az ipart. 

Lipót ügyes, foglalkoztatott és jól kereső mester lehetett, mert 10 évnyi összekuporgatott pénzből először egy üveges boltház részt, majd egy egész házat vásárolt Sopronban. Előbbit – ahova hatodik gyermeke, Vince is született, 1796 májusában – a hírhedt soproni tűzvész pusztította el. Az Arany Angyal és a Fehér Ló vendéglő között fekvő új otthon a soproni „Vorstadt"-ban állt, a belső váröv és a külső fal közé eső külvárosban, a marhavásárnak használt Fogadószer utcában. img_4336.JPG

Sopron látképe 1830 körül 

Így lett Vince "anglus kőedény fabrikáns" Tatán

Az apa, Stingl Lipót korai halála – utolsó éveiben elhatalmasodó vadász-szenvedélye, majd felhalmozott adósságai – véget vetettek a Stingl család tisztes polgári megélhetésének. Öröksége a soproni árvák pénztárába került gyermekei nagykorúságáig, az özvegy pedig – eladva a családi házat – férjhez ment egy mindössze 24 éves rézműves legényhez. Az új házasok a Stingl gyermekekkel együtt Pápára költöztek, ahol a fiúknak, így Vincének is hamar munkát kell vállalnia. Stingl Vince ekkor 18 évesen kártyafestőként dolgozott.

Öt évvel később Tatán bukkant fel, ahol a kőedény készítésre átállt majolikagyárban özvegy Schlögl Györgyné alkalmazta őt, majd később a gyártás vezetését is rá bízta. 

Stingl Vince ekkor vált „sopronyi nemtelen plebejus-ból tóvárosi anglus kőedény fabricans”.

Vince a tatai majolikagyárban fejlesztésekbe kezdett és Schlögl Györgyné halála után bérbe is vette az üzemet. Terveit az Esterházy–uradalom is támogatta, ám a pénzhiányon és a bérleményért hasznot remélő tulajdonosokkal folytatott állandósuló vitákon az időközben befektetőként társult Fischer Mózes Áron sem tudott segíteni. Így aztán a valaha híres tatai majolikagyár 1824-ben bezárta a kapuit. 

Stingl Vince és Fischer Mózes viszont társak maradtak és új, közös vállalkozásba kezdtek, melybe Stingl immár saját vagyonát is befektette. Alig néhány hónap múlva azonban több ok miatt is távozni kényszerült, s ezzel a vállalkozásba fektetett pénzét és üzletrészét elvesztve, szegényen távozozott Tatáról.

Műhelyt vett Herenden

A tatai kudarc után Stingl Vince Herenden telepedett le, megvásárolta a Miklós kúriát és a hozzá tartozó malmot és ott egy kis fazekasműhelyt alakított ki. Így aztán a herendi műhely és a későbbi manufaktúra alapítását ettől az időtől számítják.2010-10-03-budapest-kanaldeckel-2.jpg

wikimédia.com

Feljegyzések szerint Stingl, ahogy az országban mások is, vélhetően kísérletezett porcelánmassza előállításával, már 1831-ben, s ebbéli tevékenységében lehettek is eredményei. 

Porcelánt előállítani ugyanis nem volt egyszerű, költséges és bonyolult folyamat volt, melyet kifinomult recept alapján a sokszor külföldről hozott alapanyagok minősége, mennyisége, keverése, égetése és ki tudja, még mi nem határozott meg. herend_com1ec46bc3.jpg

A fotó illusztráció, herend.com

Kölcsöntől-kölcsönig 

Stingl Vince nevének első említésével 1827-ban találkozunk a veszprémi püspöki levéltár aktáiban, melyben vállalkozása számára - „Herenden föl állított Portzellán Fabrikám"-nak - kért kölcsönt. Elsősorban a veszprémi püspökség kanonokjaitól kaphatott anyagi támogatást. A herendi évek írásos lenyomatai később is elsősorban kölcsönszerződések, adóslevelek, peranyagok. 

Egy évtized leforgása alatt a manufaktúra kiépítésére és a porcelánkísérletekre több ezer pengő forint adósságot halmozott fel - ám azokat törleszteni nem tudta. A házát és ingóságait pedig jelzálog terhelte.  

Az 1828-as összeírás adatai szerint Stingl harmad magával kísérletezhetett a herendi műhelyében. Az is bizonytalan, hogy vajon meddig jutott el a porcelán előállításában – néhány korabeli cikk mindenesetre azt állítja, hogy 1839-re Stingl Vincének sikerült porcelánt készítenie. 

A harmincas évek közepe-táján kezdett a herendi gyár ösmerté lenni s 1839-ben vett nagyobb terjedelmet, munkakört, midőn végre hosszas vajudás után sikerült türhető porcellánt csinálni.(…) Termékük ónmázas fehéredény volt, s miután anyagilag nem jövedelmezett, kisérleteket tettek a porczellán előállitására. Évekig sikertelenül fáradtak, mig végre (…) Csehországból hozattak anyagot és mázt s mellyel mégis könnyebben boldogultak

A siker küszöbén Stingl Vince sorsa újra összefonódott a Fischer-családéval, ezúttal Fischer Mór, a tatai rivális unokatestvére segítette ki a teljesen eladósodott mestert. A kölcsönök fejében azonban apránként Fischer Mór tulajdonába került a herendi gyár, amit aztán 1840. júliusában Fischer meg is vásárolt. Vincét pedig kiűzte nemesi kúriatulajdonából.

Ekkor ért véget Stingl Vince herendi pályafutása.  gyarleegese_1.jpg

herend.com

A herendi manufaktúra 1843-as leégésekor a korai évek készítményeinek nagy része is megsemmisült. A képen látható porcelán ezt az eseményt örökítette meg.

Stingl Vince sorsának, életének alakulását legendák, találgatások övezik. A családban élő emlékezés szerint, ekkor titokzatos körülmények között nyoma veszett. Vannak adatok, mely szerint élete alkonyán korcsmárosként tengődött, de más források szerint visszatért Pápára, később pedig a városlődi kőedény-gyárban kapott munkát. Ami bizonyos: 1847 után végleg eltűnt. dsc02144.JPG

Stingl Vince és Fischer Mór szobra Herenden

A herendi manufaktúra, melyet 1842-ben Fischer Mór vett át, nem sokkal később "császári, királyi kiváltságos porcelángyár" lett. Ma a herendi porcelán világszerte a kiváló minőség és az elegancia szimbóluma, ahogy mondják, luxusmárka. A manufakturális porcelánkészítés hagyománya, a festékek titkos receptúrája és számos értéke okán a 19. és 20. század hírességei, Sissi, Ferenc József, a windsori kastély lakói, a Rothschildok, a japán császár, a thai király, a Kennedy-familla vagy éppen Ronald Reagen vásárolták, de mai hírességek birtokában is ott vannak a különleges herendi porcelánok.  

Stingl Vincét a porcelángyártás kezdeti kísérletei és állhatatos kutatómunkája okán ma már a világhírű, hungarikumként jegyzett, herendi porcelánt előállító manufaktúra megalapítójaként tartják számon. A sors úgy hozta, hogy csaknem 150 év telt el, mire életműve, emlékezete méltó helyre kerülhetett a herendi porcelángyártás történetében.

Stingl Vince emlékét Sopronban, a Várkerület 53. szám alatti lakóházon emléktábla őrzi.

 

Források, ahonnan szemezgettünk:

Mihalik Sándor: Stingl Vince herendi kerámiaműhelye. (VMMK 1963); Mihalik Sándor: Stingl Vince „sopronyi nemtelen plebejus”, a herendi gyár alapítója (Soproni Szemle); RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941); A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)/ - Mihalik Sándor: Stingl Vince családja. herend.com; keramiaszövetseg.hu

Köszönjük a fotókat a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt-nek!

A bejegyzés trackback címe:

http://elmenynektek.blog.hu/api/trackback/id/tr9013217227

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Ne várd a csordát! 2017.11.13. 07:19:19

A fehér arany nem kő, hanem fém.
Innentől az egész cikk baromság.

Kaiser Smarni · http://elmenynektek.blog.hu/ 2017.11.13. 07:21:32

Régen fehér aranynak nevezték a porcelánt, mert birtoklása kiváltságot, rangot jelentett.