A különös iváni kőzápor esete a tudós báróval
2017. szeptember 15. írta: Kaiser Smarni

A különös iváni kőzápor esete a tudós báróval

Egészen rendkívüli égi esemény történt Iván mezőváros határában, Széchenyi Pál birtokán, 1841 augusztus 10-én éjszaka. Nagy vihar közepette valóságos kőzápor hullott az égből, úgy becsülték, 350 milliárd kőszemecske, közel 20 ezer tonna összsúlyban, 10 négyzetkilométert meghaladó nagyságú területen. Olyan, "millyre a természettudomány története nem emlékezik". Nem csoda hát, hogy az iváni "légkőeső" kiérdemelte a tudományos világ figyelmét. Ám nem többre, mindössze néhány hónapra. De mi is történt valójában?natmuz_1.jpg

A korabeli szemtanúk így emlékeztek 

...rendkívüli hőség fonnyasztotta minden veteményeket, ’s délig a’ legtisztább, ’s szélcsendes nap volt: csak délután mintegy két óra tájban kezde a’ szél lengedezni, melly lépcsőnként növekedvén, öt hat óra tájban dühös orkánná fajult. Az eső csak szemetölve kezdődék szünetnélküli villámlás közt, de a’ dörgés kevésbé rémitő, ’s csak morgó volt, ’s ekkor esett ama ritka eső...

...Színre mind sötét barna; majdnem olasz borshoz hasonló, kőkemény, a legjobb fogakkal is alig felharapható: bellül némelyik lyukas, szén forma, minden íz, és szag nélkül...

1katfelm.JPG

Fotó: Az Első Katonai Felmérést mutató térképen Iván mezőváros, felette a Fertő-tó.

Reichenbach báró ellátogat Ivánba

Gróf Széchenyi István éppen ebben az időben volt szoros kapcsolatban báró Reichenbach Károly hírneves német vegyésszel, a paraffin és a kreozot felfedezőjével. Reichenbach ekkoriban Bécs mellett élt, selyemtenyésztéssel és természettudományokkal foglalkozott, nem mellesleg kiváló meteorit szakértőnek tartották, számos tanulmányt publikált a témában. Széchenyi azért kereste meg a vegyészt, hogy a selyemtermesztéssel, a vasművel és a gőzmalommal kapcsolatos terveiben egyeztessenek, egyben a pestvidéki vasgyár alapítására kívánt vele szövetkezni. A báró szeptember 28-án érkezett Cenkre, Széchenyi birtokára.nagycenk.jpg

Gróf Széchenyi István kastélya Nagycenken

Reichenbach addigra már hírét vette az augusztusi iváni kőesőnek, sőt valamivel korábban, Bécsben meg is vizsgálta a kövek mintadarabjait, miután ezeket gróf Festetich László, Széchenyi unokatestvére már eljuttatta vizsgálatra a bécsi udvari ásványgyűjteménybe, a K. K. Hof-Mineralienkabinettbe.

A rendkívüli ritkaságszámba menő kőesőnek nyomban nagy híre kerekedett a tudományos világban. A köveket nem csak Bécsben (Baader Jakab bécsi orvos és ásványkereskedő az iváni iskolás gyerekekkel mintegy 45 kg követ gyűjtetett össze), hanem már Berlinben, az Ivánhoz közeli Lövő plébánosa által megküldött mintákat pedig a Magyar Tudományos Akadémián is vizsgálták. 

Széchenyi szeptember 29-én helyszíni szemlére kivitte testvére, Pál birtokára, az iváni határba Reichenbachot, az eseményt naplójába is bejegyezte. 

Mit Reichenbach nach Ivány – wegen den Meteor Steinen. 

Reichenbach az iváni köveket kozmikus eredetűnek, egész sor asztronómiai, geológiai és fizikai jelenség kiindulópontjának gondolta. „Vegyvizsgálati” eredményei a kozmikus eredetű kőesőről szenzációnak számítottak, pillanatok alatt megjárták a sajtót, a Wiener Zeitung, az Allgemeine Augsburger Zeitung, majd pedig a pozsonyi Hírnök is közölte a ritka meteoreső hírét. 

Ám mégsem meteoreső volt

1024px-museum_wien_1900.jpg

A bécsi Természettudományi Múzeum

Időközben azonban a bécsi udvari ásványszakértők - közöttük Rumler Károly, a gyűjtemény adjunktusa - befejezték a kövek vizsgálatát és egyértelműen kijelentették, hogy a kövek nem meteoritok, hanem földi eredetű képződmények. Ugyanezt állapította meg a berlini királyi akadémia előtt egy bizonyos Ehrenberg professzor, aki finom növénymaradványokat talált a köveken, ami a földi eredetet kétségtelenné tette.

Az ügyre, valamint a szakma és Reichenbach között kialakuló, hónapokig tartó éles vitára talán a végső pontot Széchenyi Pál tette, aki az iváni határban egy légkőverte hároméves lóheretábla talajából egészben kiemeltetett egy köblábnyit, amelyből Bécsben már minden kétséget kizáróan kimondták a kövek földi eredetét. Ezzel Reichenbach báró kozmikus kövekről szóló elmélete végleg elbukott.

A bécsi Hof-Mineralienkabinettben egy kiállítást állítottak össze, melyen bárki érdeklődő megtekinthette az iváni "légkövek" mellett, az azokkal teljesen megegyező, különféle lelőhelyekről származó babérceket. Az Ivánból érkezett kövekből állítólag ma is őriznek néhányat a bécsi Természettudományi Múzeumban. 

De akkor hogyan keletkezett a kőzápor?

A ritka és különös jelenség magyarázata ez: a talajban lévő köveket, az úgynevezett babérceket, a rendkívüli erejű forgószél felkapta, felhordta a magasabb régiókba, majd mikor a vihar ereje lankadni kezdett, a kövek visszahullottak (záporoztak) a talajra. Ezeket a "csodaeső" jelenségeket a hatalmas erejű légörvények hozzák létre, hatalmas szívóerejüknél fogva minden mozdíthatót felragadnak a magasba. Több híres csodaesőt is feljegyeztek a világ különböző pontjairól: 1549-ben Colmar városára békák, 1928-ba pedig egy amerikai farmon halak hullottak az égből. A legkülönösebb ezek közül azonban a véreső, de ez egy másik történet.  

A lövői plébános által a Magyar Tudományos Akadémiának küldött köveknek csak a kísérő levelét őrzi az Akadémia kézirattára, az iváni légköveknek a Nemzeti Múzeumban nincs nyoma. nemzeti_muzeum.jpg

A Magyar Nemzeti Múzeum

A forrás szerint, a Soproni Múzeumban őrzött  (a múzeum 1868. évi leltára szerint „Meteor Steinchen gefallen bei Ivan, Nr. 26., 1868. IV. 16. Schwarz Franciska adománya) iváni kövek, a múzeum természetrajzi gyűjteményével együtt, állítólag 1944-ben megsemmisültek. A soproni Levéltárban is csak egy „Böngészet Sopron Megye Isméretéhez” című kézirat lelhető fel, melyben Drinóczy György csornai kanonok Iván községről szóló bejegyzésében ez olvasható: „1841 Aug 10ke éjtszakáján itt olly légkő esett millyenre eddig a természet tudomány története nem emlékezik.”

Az iváni légkőesőről szóló történetet talán érdemes azzal befejezni, hogy 1905-ben, az akkor még Sopron megye felsőpulyai járásában fekvő Malomházán (ma Burgenland) Ivántól alig 20 km távolságban, tényleg lehullott egy 517 grammos, valóságos meteorkő.

 

Felhasznált források: Gyulay Zoltán: Az iváni "légkőeső" 1841-ben című írása (1956); Ráth-Végh István: Magyar kuriózumok.

A fotók illusztrációk. Tárló a bécsi természettudományi Múzeumban, Natural History Museum, Bécs - wikimedia.com, Térkép az Első Katonai Felmérésről: mapire.eu ; Nagycenk: A nagycenki Széchenyi kastély, a fotót Pellinger Attila készítette, forrása:wikimédia.com; Nemzeti Múzeum a reformkorban, forrása: wikimédia.com

A bejegyzés trackback címe:

https://elmenynektek.blog.hu/api/trackback/id/tr212828902

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása