"Veszélyes a bányász munkája, gondolj erre, ha lemész a tárnába!"
2017. szeptember 09. írta: Kaiser Smarni

"Veszélyes a bányász munkája, gondolj erre, ha lemész a tárnába!"

Az ország első szénbányája, Brennbergbánya

A mesébe illően szép Alpokalja erdőségei között meghúzódó kis falu templomharangjára gót betűkkel írt üzenet már nem aktuális. Csupán egy emlék. Mint ahogyan maga a valamikori szénbánya is. Brennbergbánya egy megejtően szép bányásztelepülés, ahol az egykori tárnák és a környező erdő tele van titokkal, az itt rejtőzködő Szálasiról, az itt bújtatott aranyvonat kincseiről, a vasfüggöny kettős határzáráról és az országban egyedülálló „kocsmatemplomról” szóló történetekkel és emlékekkel.   dscn7826_2.JPG

Meggyulladt a boksa

A bányászfalu története abban az időben kezdődik, mikor az emberek még egyáltalán nem ismerték a szenet. 1753-ban, amikor a legenda szerint egy bánfalvi pásztorember égni látta a soproni erdő hegyoldalában a köveket, a helybéliek nem tudták, mire is lehet használni az izzó fekete kődarabokat. Szerencse, hogy élt itt az erdőben egy Pfalzból származó szénégető-szögkovács, bizonyos Rieder János György, aki ismerte a szenet és tudta, mit kezdjen a szűnni nem akaróan izzó boksával. A mai Ó-Brennberg alsó végén lévő műhelyében munkára fogta a maga által "kibányászott" nyersanyagot. 

A szájhagyomány szerint, a Sopron nyugati határában elterülő erdő közepén izzó területet égő hegynek nevezték el (der brennende Berg), s ebből lett később a Brennbergbánya helyiségnév.  

A szénkibúvások okozta jelenséget a bánfalvi kisbíró és 1756-ban Sopron városa is kivizsgáltatta. Ha igaz, nagyjából ezen eseményekhez köthető a hazai szénbányászat születése. 

Az ország első szénbányája

Az ország első szénbányáját itt, a Sopron nyugati határában fekvő alpesi völgyben, Brennbergbányán nyitották meg 1759-ben, ahol aztán kétszáz éven át bányászták Európa egyik legjobb minőségű barnakőszenét. 

A felfedezés után néhány évvel már szakszerű bányaüzem működött Brennbergbányán, ám Sopron városa nem tudta hasznosítani a szenet. Az emberek fával tüzeltek, ipar nem volt, eladni pedig nagy mennyiségben nem sikerült.

Ellenben a Soprontól nyugatra eső területeken már jól ismerték és ipari méretekben hasznosították a nyersanyagot. Kellett a szén, Mária Terézia még jutalmat is adott a lelőhelyek felderítésért. A brennbergi jó minőségű barnakőszénre nagy szükség lett, különféle ötletek láttak napvilágot egy Brennberg-Bécs csatorna építésére is. Az országban bányászott szénnek 1849-ig a brennbergi bánya adta több mint a felét.

Kezdetben 9 bányász dolgozott a bányában, majd jöttek a betelepített emberek családostól a cseh-morva vidékről, Karintiából és más bányavidékekről. Kis házaikat közvetlenül a szénbánya aknái mellé építették, ilyen módon jöttek létre a kis bányásztelepek. Így indult a ma már több, mint 250 éves Brennbergbánya története.dscn7735.JPG

dscn7759.JPG

Fotó: A Brennbergbánya melletti kis bányásztelepülés, Görbehalom ma

Története során Brennbergbánya volt mindig az ország legnehezebb, legmélyebb, legnagyobb nyomásnak kitett, legmelegebb, száraz és a legkomolyabb műszaki problémákat felvető bányája. Ezért aztán minden korban élen jártak a műszaki újításokban: a vassíneken való szállítás, az ország első bányaszállításra használt gőzgépe (ennek a gépháza ma a bányamúzeum Brennbergben), a lóvontatású, majd 1875-től pedig a Brennberg-Ágfalva-Sopron déli pályaudvar között szállító gőzmozdonyos vasút kiépítése vagy az országban elsőként (1878) itt használt bányatelefon. Ennek ellenére nehéz és küzdelmes volt itt élni. Brennberg nem volt sújtóléges bánya, ám gyakoriak voltak a szerencsétlenségek, jobbára a belobbant tűz okozta a baleseteket.dscn7804.JPG

Fotó: Brennbergbánya, múzeum

 Szálasi és az aranyvonat 

A határszéli Brennbergbánya a II. világháborúban nem volt stratégiai célpont, ám a települést körülölelő erdő és a bánya tárnái miatt kiváló búvóhely lett, a legfontosabb pedig, hogy vasútja is volt.

1944 őszén Szálasi Ferenc nemzetvezető a Vörös Hadsereg elől a "nyugati gyepűre menekítette az államszerveket" és ide, az emlékezet szerint a bányaorvos házába költözött be. (Innen menekült tovább Kőszegre.) Búvóhelyül vélhetően azt a bunkert használta, melyet a bányaigazgatóság a lakosságnak épített. Az emlékek szerint a bunker és a faluközpont közötti, több száz méter hosszú vörös salakos úton Szálasin és az emberein kívül senki más nem járhatott. Az utat pedig a bányaigazgatóság tartotta karban.

Az elkobzott legértékesebb zsidó vagontárgyakat tartalmazták azok a vonatszállítmányok, melyek 1944 decemberének utolsó napjaiban és 1945 januárjában, négy részletben érkeztek Brennbergbányára. Ez volt az úgynevezett zsidó aranyvonat, melyet március végén indítottak el Brennbergről Ausztriába. A szállítmány állítólag másfél ezer láda ezüsttárgyat, több ezer csomózott magyar és perzsaszőnyeget, megközelítőleg 10 ezer órát, festményeket, porcelánokat, bundákat, bélyeg- és csipkegyűjteményeket és más értékes tárgyakat tartalmazott. A kevésbé értékesnek tartott tárgyakat a környéken szétdobálták, s a brennbergiek hosszú évtizedek múlva is találtak fülbevalókat, porcelánokat és értékes aranytárgyakat.   

dscn7825.JPG

A híres "kocsmatemplom"

A brennbergi bányászcsaládok 110 évig éltek itt úgy, hogy nem volt se orvos, se templom, se iskola. Temető is csak úgy lett, hogy az 1872-ben pusztító nagy kolerajárvány mintegy 110 brennbergi áldozatát a szomszédos Ágfalva már nem engedte eltemetni. Ekkor építettek Brennbergbe temetőt és oda egy kis kápolnát.   

A Szent Borbála katolikus templomot azonban már jóval később építették fel. Ezt Füredi Oszkár soproni építész tervezte, aki Münchenben gyakornokoskodott, Hamburgban is dolgozott, majd az orosz fronton hidakat és tábort épített. A soproni Lőver uszoda modernizálása vonatkozó terve 1934-ben egy brüsszeli kiállításon elismerést kapott, de számos gyönyörű középület köszönhető neki még Sopronban, Bécsben és Horvátországban. Zsidó származása miatt a német megszállás alatt éppen egy brennbergi bányaács, Pénzes Pál bújtatta. Füredi tervezte a brennbergi haranglábat is.

dscn7846.JPG

A bányászok védőszentjéről elnevezett Szent Borbála templomot 1930-ban építették, feltehetően egy már meglévő épületre. A templom 19 méter magas tornyában egy 138 kilogrammos harangot helyeztek el, ami Seltenhofer Frigyes soproni harangöntő munkája, ezen található a címben idézett felirat. 
dscn7843.JPG

dscn7829_2.JPG

dscn7838.JPG

A mai kocsma sem kocsmának épült, de tény, hogy a felső szinten lévő templom alatt régóta kocsma működik. Az itteniek úgy emlékeznek, magát a templomot a bányavállalat egy raktárából alakították ki. A szájhagyomány szerint a karbidot tárolták itt, majd miután megszűnt a szénbányászat, bezárták és elköltöztették a bányát, a megmaradt lakosok ellátására egy boltot nyitottak itt a templomépület alsó részén. Aztán idővel a boltból kocsma lett, ami még ma is üzemel. Ezt az országban tényleg egyedülállóan így kialakult épületet nevezte el a köznyelv "kocsmatemplomnak".dscn7849.JPG

Az osztrák-magyar határon húzódó bányát gazdasági okokra való hivatkozással 1952-ben zárták be.  A vasfüggönnyel és a kettős határzárral gyakorlatilag elvágták a külvilágtól a települést. Az eseményt fájdalmas és politikai jellegű döntésként élték meg az emberek. (A termelés már korábban is az osztrák területek alatt folyt, miután egy 1922-ben született államközi szerződés lehetővé tette, hogy a magyar fél 1963 májusáig a határon átnyúló szénrétegeket "leművelhesse".) Szakértők szerint a magyar területen, az István akna környékén még nagyon sok tonnányi szén rejlett. 

A bányászokat elköltöztették Várpalotára, Oroszlányba, Tatabányára. Élet alig maradt Brennbergbányán. 1956-ban a bányát egy rövid időre újra megnyitották, s innen látták el a várost, így a kórházat is szénnel.

Mindebből mára csupán az emlékek maradtak. dscn7851.JPG

dscn7850.JPG

dscn7853.JPG

A Sopronhoz közeli Brennbergbányára kiváló turistaútvonalak vezetnek, a település jó minőségű autóúton is megközelíthető, sőt gyakori menetrendszerű autóbuszjárat is közlekedik. 

 

 

Ezekből a forrásokból szemezgettem: banyaszatimuzeum.blog.hu ; Környei Attila: A brennbergi bánya és munkásmozgalom vázlatos története, Brennbergbánya "megállóhely" című kisfilm; nol.hu archívum: Az aranyvonat története; A fotók saját: Görbehalomban és Brennbergbányán készültek.

 

A bejegyzés trackback címe:

http://elmenynektek.blog.hu/api/trackback/id/tr8712809268

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

nana41 2017.09.11. 11:42:28

Két éve jártunk ott családostól. Mély megindulással jártuk végig a települést. És ittunk egy jó sört a kocsmatemplomban.
Brennbergbánya megérdemli, hogy gondozzák, óvják.