Határállomás, ahol a fél ország megfordult
2017. augusztus 11. írta: Kaiser Smarni

Határállomás, ahol a fél ország megfordult

A nyolcvanas évek elején lassan, de biztosan kopogtatott a glasznoszty, a nemzetközi helyzet enyhülőben volt, készülődött érkezni a világútlevél és a 3 ezer forintos valutakeret. Ekkor még egyetlen honfitársunk sem gondolta, hogy néhány év múlva azon kell majd studírozni, hogyan rögzítsük a méretes Gorenjét a Wartburg tetején és miképp váltsuk vissza "okosba" a Mehrwertsteuert. Ebben az évtizedben a soproni határállomást  (akárcsak a hegyeshalmit) nem csak a fél ország járta meg, itt jött át fél Burgenland is. A határszélen ekkor kezdtek barátkozni az osztrák bevásárlóturizmussal, Sopron pedig ott állt a "butikvárossá" minősülés küszöbén. Ezt a korszakot idézik fel a FORTEPAN fotóarchívumából válogatott, zömében 1982-ben, a Sopron-Klingenbach határállomáson készült képek. Nosztalgia fotók, emlékmorzsák a határellenőrzés világából.66760_jpg_magyarrendor1982.jpg

Fotó: FORTEPAN / Magyar Rendőr adományozó,1982. 

Hogyan is volt? - határellenőrzés az enyhülés előtt

A "nemzetközi helyzet fokozódása" és az "imperializmus elleni harc" időszakában, 1948-tól élt a szabály, hogy az Ausztriába vezető közúti forgalom ellenőrzési pontokon (ez volt a FEP)  a járműből kötelezően ki kellett szállni, amikor az okmányok vizsgálatára került sor. Egyedül a diplomaták élvezhettek kiváltságot: ők maradhattak a kocsijukban. A táskákat és egyéb cókmókokat ekkoriban be kellett cipelni a FEP egy kijelölt helyiségébe, ahol aprólékosan átnézték őket. Az okmányok vizsgálata természetesen igen alaposan történt, a kérdés az volt, nem hamisított-e, illetve a tulajdonost nem körözik-e éppen.

Ekkoriban közúti forgalom mondhatni nem is nagyon létezett, vagyis elég gyér volt. Így a Sopron-Klingenbach határátkelőnél sem kígyóztak még a legendásan hosszú kocsisorok. Alig lehet felismerni, ez az egy szál sorompó a soproni határállomást jelentette 1963-ban. 111424_jpg_bauersandor_1963.jpg

Fotó: FORTEPAN / Bauer Sándor adományozó, 1963 

A vonatszerelvények ellenőrzése más tészta volt

A vonatokat nagy szigorsággal ellenőrizték. Az ötvenes évektől a szerelvényt a vágány minkét oldalán figyelték, sőt az országhatár és a határállomás között gyalogosan kísérték is, nehogy bármi történjen, valaki le- vagy felugorjon rá. Az útleveleket levitték a vonatról, jegyzékelték, majd a vonaton adták csak vissza. Közben aprólékosan átvizsgálták a vagonokat, hogy elbújva se szökhessen át senki a határon. Nem is gondolnánk, hogy nemzetközi pénzügyi vitákat okozott az ellenőrzés, ami nyilván iszonyú lassú volt, a vonatok pedig állandóan késtek. De nem csak az idővel volt gond, az üzemanyaggal is. Az osztrák vasút 3 millió Schillinget követelt, mivel az állandó megállás és az elindulás erőteljes szénfogyasztás emelkedést okozott. 1955-től már arra törekedtek, hogy csak éjszaka állítsák meg a szerelvényeket a határon.

Később megszüntették a vonatok kíséretét és határon való megállítását, de ez alól kivétel volt Sopron. A legfontosabb vonalakon bevezették a menet közbeni útlevél-ellenőrzést, ami alatt természetesen senki nem hagyhatta el a vasúti kocsit. 89270_jpg_1968_urbantamas.jpg

A fotó : FORTEPAN / Urban Tamás adományozó, 1968

Nem volt tanácsos zavarban lenni

Ugyan az 1960-as évek közepétől kezdték kiépíteni az elektromos jelzőrendszert, ám a közúti határpontokon némileg mégis enyhült a határellenőrzés szigora. Belépett a pszichológia és az utas viselkedése került a középpontba. A zavart, ideges, kapkodó személy alapból gyanús volt, s jó okkal feltételezték, hogy csempészáru vagy hamis okmány lehet a háttérben. Ekkor már az okmányok vizsgálatát az utasok előtt végezték, csak rendkívüli helyzetben gyűjtötték össze és vitték külön helyiségbe. A kapitalista országok állampolgárait, főképp az NSZK-ból érkezőket minden esetben kiszállíttatták a gépkocsiból és alaposan átkutatták a járművet. Az embercsempészésre alkalmas rejtekhelyeket keresték elsősorban, de "benéztek" a motorházba, az ülések mögé és alá is. Persze megesett, hogy darabokra szedték a kocsit.66761.jpg

66759.jpg

66762_jpg_mr_1982.jpg

Fotók: FORTEPAN / Magyar Rendőr adományozó, soproni határállomás, 1982

Sopron, a butikváros

A hetvenes évek végétől kezdődött az a korszak, amit a soproniak az osztrák bevásárlóturizmus fénykoraként emlegetnek. Ekkor még nem a magyar honfitársaink zúdultak át a határon, megcélozva a bécsi Mariahilfert, olyan menő dolgokért, mint a kávé, a Grundig magnó, a Gorenje hűtő, a FA szappan, banán, kiwi vagy Persil mosópor. Éppen ellenkezőleg, az osztrák sógorok jöttek tömegével, először csak az olcsóbb benzinért, később pedig a náluk nem, vagy csak drágán kapható szovjet pezsgőért, trappista sajtért, magyar téliszalámiért. No és szépészeti, kiemelten pedig fogászati kezelésért.  

Az osztrák bevásárlóturizmus persze nem csak Sopronra, Mosonmagyaróvárra, hanem a többi határszéli településre is hatással volt. Míg mi magyarok állítólag 50 milliárd (!) forint értékben hagytuk ott cirka két év alatt a valutát Ausztriában, az osztrák bevásárlóturizmus nekünk is szépen hozhatott a konyhára. magyarrendor_1981.jpg

Fotó: FORTEPAN/ Magyar Rendőr adományozó, 1982, soproni határállomás

Ami tény, hatalmasra nőtt a határforgalom a soproni határátkelőhelyen. A határon dolgozókat a "határőrség járat", a 25-ös jelzésű busz szállította ki Sopronból a FEP-re. S bár főképp nyáron igen szép számban vették célba ezt a határpontot a Balatonra tartó lakókocsis német állampolgárok, no meg a szabadságolások miatt oda-vissza utazó, "németbe" dolgozó török vendégmunkások, azért a határon átkelők nagy tömege bevásárolni járt a városba. 

A nyolcvanas évek közepére, végére tehető a soproni Várkerület újkori történelmének virágzása, annak is a fénykora és az ebből született, elhíresült "butikváros" kifejezés. A Várkerületen ugyanis sorra nyitottak a kisvállalkozások üzleteket és butik hátán butik várta az olcsó, divatos ruhaneműkkel a sógorokat. 

Ez időben senki nem gondolta, hogy ennek a korszaknak egyszer majd vége is lehet, és befellegzik a szépen prosperáló bevásárlóturizmusnak. Aztán persze ennek is vége lett. _mare_1982_-66765.jpg

Fotó: FORTEPAN/ Magyar Rendőr adományozó, 1982

Egyébként a nyolcvanas évek enyhüléses időszakában már nem volt érvényben a korábbi tűzparancs. A határőr a fegyverét csak "végső esetben" használhatta, ha "elkerülhetetlenül szükséges" volt. 66757.jpg

Fotó: FORTEPAN/ Magyar Rendőr adományozó,1982

Ezen (a posztot záró) képen a soproni FEP egy szolgálati helyisége látható. Bepillantást ad a FEP belső életének egy kissé protokoll ízű pillanatába. Ha valami, akkor ez volt maga a királyság. És nem csak a sport rajongóinak. Érdekes a kép jobb szélén fent, az ablakpárkányra erősített korabeli csengő. Vajon kik és miért jeleztek, amikor ez itt csörömpölni kezdett? 1981_mr_szolgalati_helyiseg.jpg

Fotó: FORTEPAN / Magyar Rendőr adományozó, 1981, Sopron határállomás, szolgálati helyiség

Ha van egy jó, szórakoztató történeted a tarsolyban, írd meg, szívesen olvasnánk itt a blogon kommentben vagy  faceboook oldalunkon.

 

Ezekből a forrásokból szemezgettem: Sallai János: Egy idejét múlt korszak lenyomata és A magyar-osztrák határ történetéről a 18. századtól napjainkig 

A bejegyzés trackback címe:

https://elmenynektek.blog.hu/api/trackback/id/tr6712727776

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Crip Lee 2017.08.12. 10:01:15

Ez most is így van ahogy írod. Csak a prioritások tolódtak el, de a csempészáruk, hamis okmány, fegyver, kábítószer, migráns stb. keresése most is megvan.

"A zavart, ideges, kapkodó személy alapból gyanús volt, s jó okkal feltételezték, hogy csempészáru vagy hamis okmány lehet a háttérben.
Az embercsempészésre alkalmas rejtekhelyeket keresték elsősorban, de "benéztek" a motorházba, az ülések mögé és alá is. Persze megesett, hogy darabokra szedték a kocsit."

ksi 2017.08.12. 10:15:02

Azért érdemes hozzátenni (mert döbbenetesen sok magyar azt képzeli, "Nyugaton" nem voltak határok), hogy a határellenőrzés a második világháború és a nyolcvanas évek vége között nem KGST-specialitás volt, hanem nyugat-európai országok között is ellenőrizték az utazókat és holmijukat, ha általában nem is ennyire "alaposan". Ahhoz, hogy ma legalább a schengeni övezeten belül lazán kelhetünk át a határokon, nem volt elég maga a rendszerváltás, hanem a bűnüldözés erősebb nemzetközi együttműködése is kellett hozzá.

Tefan 2017.08.12. 12:31:06

A vasúti -felsőkutatós- képen csehszlovák útlevélkezelő látható!

Orbán Hazaáruló Viktor 2017.08.12. 12:31:06

Emlékszem, amikor kimentünk Ausztriába és ott csak a mosóporos sor akkora volt, mint nálunk az egész áruház. Olyan luxus cikkeket is lehetett ott kapni, mint a wrigley's spearmint, nutella, stb! Ott láttam először fotocellás ajtót. Akkor láthattuk testközelből, hogy a hanyatló nyugat kb. 40 évvel előttünk jár.

Beteg egy világ volt. A mai fiatalok fel sem fogják, mekkora érdem a Schengeni megállapodás.
De sajnos most is sokan dolgoznak azon, hogy ismét teljes kontroll alatt élhessünk.

szsuzsanna 2017.08.12. 12:31:06

@ksi: Most nagyon durváát írnék, ....-nem tom' te hova jártál?, -honnan veszed ezeket a hülyeségeket???
-nekünk első "nyugati" utunk 84-ben történt: 30 nap, -vízumok!!!: Ausztria, Svájc, Olaszország. Ezek között, több határon megálltunk, -mint jól "neveltek", -akiket, a szomszédos baráti országok határátkelőin "idomítottak" ugyebár! =vársz, kussolsz, kipakolsz, -vársz, -belekötünk bármibe...
-EHHEZ KÉPEST, többször megtörtént, hogy, miután ott ácsorogtunk a "nyugati" határállomásokon, -egy darabig, -odajöttek, és megkérdezték, hogy baj van-e az autóval...?
-86-ban, -MERT AKKOR MÉG CSAK 3 ÉVENTE MEHETETT NYUGATRA! az átlagember! ---pölö, a francia-spanyol határon, -Pireneusok, - "műszak után", este 7, föl volt húzva a sorompó.
Soha sehol, a nyugati határokon NEM "várakoztattak szívattak, b@sztattak", -nem ÚGY mint a szomszédos "baráti" országhatárokon.
Vagyis, DE! -amikor Ausztria felől jöttél haza: -osztrák határ: udvarias útlevél kezelős, -magyar határ: -NA, MIT HOZTAK???

Duplaxiii 2017.08.12. 14:54:36

Baszki, miért cenzúrázol egy ilyen remek anyagot.
Elég sok személyes tapasztalatom volt, most nem írhatom meg neked és a többieknek...
Például a dátumok picit elcsúsztak, a gorenje korszak csak a 80-as végétől indul, nem szabad összekeverni a valutaliberalizálással. Az azt engedte, hogy nyugati rokon valutaszámlát nyiss és azt szabadon használd, azaz kaphattál kék útlevelet is.
A iparszerű csempészés (COCOM elkerülés, a nagymamák utaztatása is 87-88-ban indult...)
Mesélhetnék a konkrét határvédelmi megoldásokról a 80-as évek eljéről és ilyenek.
De cenzúrázol, azaz nem vagy demokrata 2017-ben.

Duplaxiii 2017.08.12. 14:54:36

Ja és biztos érdekelne sok olvasódat, hogy milyen volt a 90-es évek elején egy határnélküli német-osztrák határon magyar rendszámú autóval átmenni...

Kaiser Smarni · http://elmenynektek.blog.hu/ 2017.08.12. 14:59:57

@Duplaxiii: Dátumok - kérlek olvass figyelmesebben: "..ekkor még egyetlen honfitársunk sem gondolta, hogy...."- ezután jön a gorenje.

JGDus 2017.08.12. 15:46:02

A mai fiatalok számára (szerencsére) ismeretlen az a gyomorszorító érzés, amely bárkit hatalmába kerített akkor, amikor közelített a határellenőrzéshez.

Bambano 2017.08.12. 16:42:25

én csak a másik irányban jártam egyszer, egy "béke-barátság" vonattal a szu-ban. kifelé menet szinte semmi vegzálás sem volt, csak azt nézték meg alaposan, hogy senki ne jusson be a szu-ba illegálisan. visszafelé jövet se volt túl nagy vizsgálat, megkérdeztek mindenkit, hogy színestv-t hozott-e, és ha nem volt a válasz, mentek tovább. természetesen rejtőzködő emberek után végigkutatták a vonatot.

hegyeshalmot már csak a módszerváltás után láttam, befelé jövet csak integettek a határőrök, hogy ne álljunk meg, mert jön mögöttünk a csúcsforgalom.

butyko 2017.10.24. 10:05:01

@Orbán Hazaáruló Viktor: Az 1977-ben átadott soproni GySEV vasútállomáson már volt fotócellás ajtó,a főbejáraton. Igaz,valóban különleges volt !

butyko 2017.10.24. 10:05:42

@Orbán Hazaáruló Viktor: Sopronban,1977-ben adták át a Gysev vasútállomását.Fotocellás ajtókkal a főbejáraton. Az igaz,hogy nagyon elterjedve nem volt ez a technika.
süti beállítások módosítása