Egy briliáns városatya, a politikai marketing titkok tudója
2017. február 24. írta: Kaiser Smarni

Egy briliáns városatya, a politikai marketing titkok tudója

Lackner Kristóf 17. századi polgármester nagyon tudott valamit a politikáról. Karrierje ritka, mint a fehér holló. Egymást követően többször választották polgármesterré, 30 éven át töltött be magas tisztségeket egy igencsak vérzivataros időszakban. Tudott harcolni: fennmaradt róla, hogy maga kaszabolta le az ellenségét, majd tűzte a fejet lándzsájára. Tudott tárgyalni: okos szóval, borral, ajándékkal békítette és védte meg a pusztító hadaktól városát, Sopront. Közben maga mellé állítva a helyi elitet, épített és alkotott. 

A politikai „énmárka”, a personal branding építés zseniális úttörője volt, aki saját magáról írt életrajzot. 20170221_095015_masolata.jpg

Fennmaradt egy életrajz Lacknerről, melyet Bél Mátyás tudós és polihisztor kéziratainak hagyatékában találtak meg. Később derült fény arra, hogy az életrajzot maga a polgármester írta életének állomásairól.

A szövegben Lackner a sorokat mint kívülálló, egyes szám harmadik személyben vetette papírra, így a tulajdonképpeni önéletrajz, valójában Lacknerről szóló életrajzi szövegnek tűnt és hagyományozódott az utókorra. Később, alapos filológiai vizsgálatnak alávetve az irományt jöttek elő a bizonyítékok, például, hogy egy-egy izgalmas résznél a fogalmazó hirtelen egyes szám első személyre vált át. Meglehet, Lacknert helyenként elragadta a hév és megfeledkezett magáról. 

Tény, hogy a sikeres polgármester népszerűségének egyik oka, sok más mellett persze, irodalmi munkássága volt. 

Lackner bajor családból származott, életét ötvösként és tanítóként kezdte, később jogtudományt tanult Páduában. Vélhetően ő volt az első, akit a római katolikus egyetemen protestánsként, vallási eskü elengedésével avattak doktorrá. Latinul írt, német volt az anyanyelve, de magyarul is tudott. Kiváló diplomáciai képességgel áldotta meg a sors, pazarul hárította a várost ért zsarolásokat, de a nagypolitika színpadán is eredményesen lobbizott a Sopron számára oly fontos vallásszabadság és a borkereskedelem dolgában, számos kiváltságot szerezve meg. Talán egyetlen dolog nem sikerült neki, a boldog házasság.

lackner_kristof_plaque_sopron_lackner_kristof1_masolata.jpg

lackner_kristof_plaque_sopron_lackner_kristof1_masolata_2.jpg

Lackner a maga polgármesteri portréját meglehetős pátosszal rajzolta meg, önmaga érdemeit pedig igyekezett "megfelelő" színben feltüntetni. Az életrajz 1618-ig íródik, ekkor már nem választják újra. A következetesen császárpárti Lackner ezt követően talán már nem akarta saját tevékenységét lejegyezni, Sopron ugyanis 1619-ben fordított a zászlón, hűtlen lett a császárhoz és behódolt Bethlen Gábornak.   

Lackner Kristóf lakóháza a soproni Fő téren. Teljes vagyona mellett, az épületet is a városnak adományozta, mondván, legyen ez a mindenkori városkapitányok otthona. Ezért a házat Generális vagy Tábornok háznak nevezik. 

dscn3538.JPG

dscn3544_masolata.JPG

dscn3543_masolata.JPGLackner evangélikus humanista polihisztor, jogtudós, ötvös és író volt, s ezen tudományok birtokában a korban talán egyedülállóan tudatosan használta azt a tudást és eszköztárat, melyeket ma politikai marketingnek, vagy éppen városmarketingnek hívnánk.

Lackner nem csak írt. Ebben a háborúkkal, harcokkal teli korban nem sok polgármester dicsekedhetett azzal, hogy saját maga képes volt megrajzolni vagy ábrázolni bármit is, legfőképp a városát. Ezt a rézmetszetet 1610-ben készítette Sopronról, a város akkor valósághű látképét mutatja.rubicon.jpgÖtvös lévén természetesen saját címert és önarcképet is készített, ez 1611-ből való. A megjelenésében vonzó férfit egyébként "szép doktornak" is hívták. onarckep_rubicon.jpg

 Forrás: Soproni Szemle, képkivágás 

A Lacknerről készült olajfestmény a Soproni Evangélikus Gyűjtemények Színház utcai múzeumában került kiállításra. A kép különlegessége, hogy ez az első ismert soproni, úgynevezett ravatalkép. 20170221_095200_masolata.jpg

Az ebből az időből fennmaradó, városi polgár által írt önéletrajz mindenképpen unikumnak számít. A biográfia műfaja a 17. században kezd terjedni a városi polgárság körében.  Az egyes szám harmadik személyben írt stílus Németországból jött át, ezt a módszert használták önmaguk, életük és élményeik bemutatására íróik. 

Ha tetszett az írás, kedvelni, megosztani itt lehet. Köszönöm. 

 

Forrás: A Soproni Szemléknek köszönhetően Németh Sámuel, Rózsa György, Domonkos Ottó, Dominkovics Péter munkái.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://elmenynektek.blog.hu/api/trackback/id/tr9412285011

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gyurikutya 2017.02.26. 19:03:50

Kitűnő mű, egy nem aprócska kivétellel: az iromány szó dehonesztáló, lekezelő. Olyan írást nevezünk annak, ami mércén aluli. Lacknerét lehet színesnek, nagy fantáziájúnak nevezni, de silánynak, vagyis irománynak semmiképpen.
süti beállítások módosítása