Titokzatosságok a Fertő-tó életéből
2017. január 28. írta: Kaiser Smarni

Titokzatosságok a Fertő-tó életéből

A Kárpát-medence második legnagyobb tavát, a Fertőt, sokáig rejtélyesnek és titokzatosnak tartották. Amikor ez a különleges természeti adottságaival Közép-Európában egyedülálló sztyepptó a téli arcát mutatja, talán még inkább ilyennek tűnik. Szemlézgessünk régi időkből való rejtélyek, titokzatosságok és kevésbé ismert tények között, mielőtt kitavaszodik. Akkor jöhet a kerékpár, a túrabakancs, a tanösvényjárás és minden egyéb, igazi természetközeli élmény.1_dscn4737.JPG

A Fertő és a tó környéke ma természetvédelmi terület, melyet még nem is olyan régen, évtizedekre vasfüggöny szelt ketté. Történelme, ökológiai különlegességei, természeti egyedisége tették rejtélyessé és titokzatossá. 

Hol kiszáradt, hol megáradt

Az elmúlt évszázadokban a Fertő vidékén élők nemigen találtak erre a furcsa jelenségre magyarázatot, a tó időről időre szinte eltűnt, teljesen kiszáradt, aztán nagyon feltelt, kiöntött. Az itteni emberek úgy tartották, ilyen különös és rejtélyes események mindig 7 évente következnek be.

A tó mindenesetre - évszázados periódusokban - valóban képes volt elapadni. A Bécs felé nyomuló törökök vélhetően boldogan vették tudomásul, hogy száraz lábbal kelhetnek át a tavon, pontosabban annak a helyén, 1683-ban. A Fertő teljes kiszáradásának krónikái között a legutóbbi, egyben a legjobban dokumentált, már a 19. század derekáról, a tavon éppen a vitorlázást és a polgári üdülési kultúrát meghonosítani szándékozó Széchenyi idejéből való.

Ekkor a tó gyakorlatilag teljesen eltűnt, egykori medrében a területeket felosztották és mezőgazdasági művelés alá vették. Sőt, rendszeres kocsis járatokat indítottak Ruszt és Illmitz települések között. Egyébként, amikor a tóban volt víz, élénk vízi közlekedés zajlott ezen települések között, s mindkét helynek révjoga is volt. Titokzatos jelenség volt, hogy aztán a víz újra elkezdett szépen lassan felgyűlni és a tó "visszatért."3_dscn4406.JPG

Jegyeztek fel eseményeket azokból az időkből is, amikor bőven volt a tóban víz: gyakorta emlegetik az 1074-es esztendőt, mondván, ekkor volt, mikor Salamon király a besenyőket a tóba "borította". Könyves Kálmán kapcsán is van adat, 1096-ban tanácskozást hívott össze Sopronba, az „új tó partja mellé”.

A 14. századból is vannak emlékek. Ekkor a Fraknó várához tartozó falvak népe menekülni kényszerült, mert ott addig egy soha nem látott tó jelent meg és terjeszkedett. De áradásig duzzadt a Fertő a múlt században is, amikor 1941-ben a víz átszakított egy gátat. 

dscn4718.JPG dscn4695.JPG

Mindenesetre bizonyos, hogy 1270-ben volt a tóban bőven víz: a beszámoló szerint, II. Ottokár cseh király 40 lovasa és 300 gyalogosa alatt beszakadt a jég, a sereg a vízben lelte halálát. Meglehet, hogy éppen valahol itt történt az eset, ahol ma védett természeti zóna húzódik.  4dscn4734.JPG

 A fertőrákosi öböl cölöpházai

A Fertő-tó ma már jól ismert arca a fertőrákosi öbölben álló, cölöpökre épült vízi üdülőtelep, a magyar oldalon. Egykor határsáv volt itt is, szomorú, titkolt történetekkel, emberi tragédiákkal, ahová a be-és kilépést engedélyhez kötötték és a végletekig szabályozták. Az üdülőtelep, az 1950-es évektől a határnyitásig, részben el volt zárva a nagy nyilvánosság elől, ide is csak ellenőrző kapun át, engedéllyel lehetett bejutni.dscn4394.JPG

Az öbölben az ötvenes évek végén a nagyobb soproni üzemek és vállalatok kezdtek üdülőket építeni, közben próbálták újraéleszteni a korábban a tavon már létező vitorlás sportot, melyet annak idején cserkészek és leventék honosítottak meg. A víz és a természet szeretetén túl, ennek az is oka volt, hogy csak azoknak a vállalatoknak lehetett itt üdülője, amelyek vitorlás szakosztályt alapítottak és működtettek. Márpedig a Fertő szeretete erős kötelék volt, gombamód szaporodtak a cölöpökre állított csónakházak, üdülők. A személyekre szóló kilépési engedélyek száma ekkoriban függött a vitorlás szakosztály hajóinak számától.

Volt idő, mikor a stégen napozni, a Fertőben fürödni, netán vitorlázni, egyáltalán ebben a környezetben eltölteni egy napot, akár néhány órát, különleges kiváltságnak számított.
dscn4386.JPG

dscn4375.JPG

dscn4390.JPG

dscn4393.JPG

A tó vidéke, az elzárt területek, a tavat körülvevő hatalmas nádasos részek sokak számára nagyon sokáig ismeretlen, borzongatóan titokzatos világ volt. Ma már ezekben a csatornákban nem árút csempésznek, a magaslesből nem embereket figyelnek, hanem a természetet csodálják és vizsgálják, a vidéket pedig természetvédelem óvja, a nemzeti park munkatársai gondozzák. dscn4682.JPG

dscn4672.JPG

dscn4646.JPG

dscn4730.JPG

Fotó: saját, Forrás: Monografikus tanulmányok a Fertő és a Hanság vidékéről című könyv egyes tanulmányaiból.

 

A bejegyzés trackback címe:

http://elmenynektek.blog.hu/api/trackback/id/tr9012155285

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

gigabursch 2017.01.31. 08:48:50

Vajon mi lehet az EFE régi házával?

Kaiser Smarni · http://elmenynektek.blog.hu/ 2017.01.31. 08:58:28

@gigabursch: EFE - ha az egykori Erdészeti és Faipari Egyetem házára gondol, nekem is vannak személyes (szép) emlékeim onnan. Jó hely volt! Ki tudja, ma ki is pontosan a tulajdonos?